Vitézy robbantotta a bombát: belső iratok és eltitkolt felvételek boríthatják az egész rendszert
Megőrzött másolatok és belső informátorok törhetik meg a hallgatást
Nem csupán a minisztériumi irattárakból próbálják rekonstruálni, mi történt az előző kormány idején. Vitézy Dávid szerint jelenlegi és korábbi munkatársak is beszélni kezdtek, akik közelről láthatták a döntések előkészítését és végrehajtását. Egyesek olyan dokumentumokat őriztek meg, amelyekről készítőik valószínűleg már azt hitték, hogy végleg eltűntek.
Másolatban megmaradt iratok, összefirkált post-it cetlik, belső jegyzetek, háttértárakon felejtett felvételek, levelezések és az állami infrastruktúra használatára utaló adatok is előkerülhettek. Ezek önmagukban még nem bizonyítanak bűncselekményt, más dokumentumokkal, számlákkal és tanúvallomásokkal együtt azonban segíthetnek rekonstruálni a teljes döntési láncot.
A minisztériumok szisztematikusan vizsgálják át azokat az ügyeket, amelyekről korábban a nyilvánosság is hallhatott, belső működésüket azonban kívülről nem lehetett pontosan feltárni. Ebben kulcsszerepük lehet azoknak a köztisztviselőknek és szakembereknek, akik az előző vezetés idején is az intézményekben dolgoztak. Egy részük most hajlandó elmondani, milyen utasításokat kapott, hogyan készültek elő a döntések, és kik vettek részt az egyes folyamatokban.
„Vannak olyan papírjaik, amiket nem biztos, hogy az irattári rendszerben rögtön megtalálnánk” – fogalmazott Vitézy.
A miniszter szerint megbízhatónak tartott munkatársaknál olyan másolatok is megmaradhattak, amelyek nem kerültek be a hivatalos irattári rendszerbe. A történet súlya ezért nem egyetlen cetliben vagy iratban rejlik, hanem abban, hogy az előző rendszer hallgatásra épülő belső védelme láthatóan repedezni kezdett. A megőrzött dokumentumok és a megszólaló dolgozók együtt olyan összefüggéseket mutathatnak meg, amelyek eddig rejtve maradtak.
Állami eszközök nyomaira bukkanhattak a Lázárinfók mögött
Az egyik kiemelten vizsgált terület a Lázárinfók megszervezése. Lázár János korábban azt állította, hogy ezeket a politikai rendezvényeket saját pénzéből finanszírozza. Vitézy szerint azonban az Építési és Közlekedési Minisztériumban talált eszközök, felvételek és adatok egészen más képet mutathatnak.
A minisztériumban a feladatához képest szokatlanul fejlett audiovizuális rendszert építettek ki. Többkamerás, élő televíziós közvetítésre alkalmas felszerelést szereztek be, ráadásul az eszközök éppen abban az időszakban érkeztek, amikor a Lázárinfók elindultak. A vizsgálat során állami gépkocsik közvetítőkocsiként történő használatára utaló nyomokat is találtak, az eszközök háttértárain pedig Vitézy szerint ott voltak a politikai rendezvények anyagai.
A miniszter azt állítja, hogy minisztériumi munkatársak munkaidőben és közpénzből vehettek részt a rendezvények szervezésében. A vizsgálatnak ezért azt kell tisztáznia, hogy állami eszközöket, járműveket, alkalmazottakat és pénzügyi forrásokat használtak-e egy pártpolitikus személyes politikai rendezvénysorozatának működtetésére.
Ha mindez bizonyítást nyer, az már nem egyszerű kommunikációs kellemetlenség. Meg kell vizsgálni, ki engedélyezte az eszközök használatát, ki adta ki az utasításokat, milyen költségeket számoltak el, és pontosan milyen feladatokat végeztek a minisztérium munkatársai. Ennek jogi megítélése azonban nem politikai nyilatkozatok, hanem a dokumentumok és szükség esetén a nyomozó hatóság vizsgálata alapján történhet meg.
Vitézy hangsúlyozta, hogy csak akkor kívánnak feljelentést tenni, amikor az adott ügy megfelelően alá van támasztva. Egy furcsa számla, egy belső jegyzet vagy egy munkatárs visszaemlékezése önmagában még nem feltétlenül elegendő egy büntetőeljárás megalapozásához. Össze kell kapcsolni a döntéseket az utasításokkal, a szerződéseket a teljesítésekkel, a kiadásokat pedig azok tényleges céljával.
Ezermilliárdos kérdéseket vethet fel az autópálya-koncesszió
A másik hatalmas dosszié az autópálya-koncesszió ügye. Az Orbán-kormány több évtizedre adta át a magyar gyorsforgalmi úthálózat jelentős részének üzemeltetését a Mészáros Lőrinchez és Szíjj Lászlóhoz köthető érdekeltségeknek. A minisztérium most a teljes megállapodást és annak későbbi módosításait is átvilágítja.
Vitézy szerint a szerződést később úgy módosították, hogy az állam átvállalta a koncesszoroktól az elmúlt évek kedvezőtlen gazdasági körülményeinek jelentős részét. Az árfolyamromlásra, az üzemanyag drágulására és az építőanyagárak emelkedésére hivatkozva magasabb koncessziós díjakat állapítottak meg.
HirdetésA miniszter ezt úgy foglalta össze: arra hivatkoztak, hogy a háborús gazdasági helyzet miatt rosszul megy Mészáros és Szíjj vállalkozásainak, ezért az állam ezermilliárdos nagyságrendben növelte a fizetési kötelezettségeit.
A kérdés most az, hogy a megállapodás valóban kiegyensúlyozott kockázatmegosztást tartalmazott-e. Amikor ugyanis az árfolyam és más gazdasági körülmények kedvezőbbé váltak, a koncesszorok nem jelentkeztek önként azzal, hogy csökkentenék a számlát, vagy visszaadnák a korábban megítélt kompenzáció egy részét.
Egy koncessziós szerződés természetesen tartalmazhat olyan mechanizmusokat, amelyek rendkívüli gazdasági helyzetben módosítják a fizetési feltételeket. A döntő kérdés azonban az, hogy az állam kizárólag a veszteségeket vállalta-e át, miközben a kedvező változásokból származó előnyök a magáncégeknél maradtak.
A vizsgálatok célja nemcsak a felelősök azonosítása, hanem a közérdek érvényesítése és az elveszített pénz lehetőség szerinti visszaszerzése. Vitézy szerint minden nagyobb ügyben megvizsgálják, hogy az állam visszakaphat-e pénzt, módosíthatók-e a hátrányos szerződések, vagy érvényesíthető-e kártérítési igény.
Ez különösen fontos az autópálya-koncessziónál, mert egy több évtizedes megállapodás esetében már néhány százalékos díjkorrekció is százmilliárdos különbséget jelenthet. A szerződések felülvizsgálatához ugyanakkor pontos jogi és pénzügyi érvelés kell, különben az állam később választottbírósági vagy rendes bírósági eljárásban veszíthet. Vitézy az útdíjfizetés rendszerét is megemlítette a vizsgált területek között, de annak részleteiről egyelőre nem beszélt.
Az igazi aduász az lehet, hogy belülről kezdtek beszélni
Vitézy interjújának egyik legfontosabb állítása az volt, hogy nem sajtótájékoztatókon akarják eldönteni a büntetőjogi felelősséget. Csak azokban az ügyekben tesznek feljelentést, amelyeknél a gyanút megfelelő dokumentumokkal, pénzügyi adatokkal és tanúvallomásokkal is alá lehet támasztani.
A minisztériumoknak ezért össze kell kapcsolniuk a döntéseket az utasításokkal, a szerződéseket a tényleges teljesítésekkel, a kiadásokat pedig azok valódi céljával. Csak ezután lehet megállapítani, hogy rossz gazdasági döntés, felelőtlen gazdálkodás vagy valóban bűncselekménygyanús magatartás történt-e. A jogi felelősséget pedig nem Vitézy Dávid, hanem az ügyészség és a bíróság állapíthatja meg.
Az Orbán-rendszer ereje hosszú ideig nem csupán a kétharmados parlamenti többségből vagy a hozzá közel álló gazdasági körökből fakadt. Legalább ennyire fontos volt az intézményeken belüli hallgatás. A dolgozók tudhatták, hogy egy kényes irat vagy belső információ nyilvánosságra hozatala a pályájuk végét jelentheti.
Most azonban ez a csend megtörhet. A megőrzött jegyzetek, háttértárakon maradt felvételek, lemásolt iratok és tanúként megszólaló munkatársak együtt olyan képet rajzolhatnak ki, amelyet a hivatalosan iktatott dokumentumokból önmagában nem lehetne rekonstruálni.
Vitézy Dávid aduásza tehát nem feltétlenül egyetlen, mindent eldöntő papír. Sokkal nagyobb jelentősége lehet annak, hogy azok közül is egyre többen segíthetik a feltárást, akik korábban belülről látták a rendszer működését. Ha a vallomásaik és a megőrzött anyagok ugyanabba az irányba mutatnak, több korábbi döntés és közpénzes szerződés háttere is új megvilágításba kerülhet.
A papírokat lehet selejtezni, a szervereket lehet tisztítani, a nyilvános döntéseket pedig utólag át lehet magyarázni. De mindig maradhat egy másolat valakinek a fiókjában.
