Ezt a mondatot most éld át, és figyeld magadban.
Hamarosan érzed, hogy a mélyén ott van az a tapasztalatod,
hogy otthonod csak ott van, ahol szeretnek.
Ha valaki "hazamegy", olyan helyre megy, ahol szeretet van.
Ahol szeret, és ahol őt is szeretik. "Itt végre jó. Hazajöttem."
Ha valakinek az otthonában nincs szeretet, az nincs otthon.
Akkor sem, ha ott alszik, ott étkezik, és oda van bejelentve.
Akkor sem, ha a saját háza, amelyet a két kezével épített.
Minden ismerős és megszokott benne, de nincs otthon benne.
"Hazamenni" azt jelenti, hogy visszamenni
lényem igazi és egyetlen valóságos állapotába - a szeretetbe.
Ahol otthon vagyok.
Minden más helyen idegenben élek.
A közönyben, a gyűlöletben,
a szeretetlenségben az embernek nincs hazája,
mert lelkének idegenek ezek az élmények.
Az ember idegenként élhet a férje mellett,
néha még a saját gyermekei között is, ha nem szeretik.
Előfordul, hogy a biológiai anyaság kevés hozzá.
Vonatkozik ez a hazaszeretetre is.
A külföldön élők honvágyában a gyermekkoruk él,
a megszokott nyelv, ismerős házak, utcák,
s olyan állapotok emlékei, amelyben szerették.
Amikor egy barát, egy feleség, vagy férj idegenné válik -
vagyis ismerem, de már nem szeretem -, idegenként élsz tovább mellette.
Az ember igazi hazája a szeretetben van. Minden más helyen számkivetett.
