2019
jan
24
Aranyosi Ervin: Egy vers a Nagymamáknak!
Az ország összes nagymamájaa barátom énnekem!Ők olvassák verseimet,ők hallják meg énekem.Ők viszik az unokáknakkönyveimmel a mesét.Ők olvassák altatónak,s lesz az álom meseszép!
Ők tudják, hogy milyen érzés,mennyit ér a szeretet.Tiszta szívvel tudnak adni,s nem játszanak szerepet.Ők – ahogy gyerekkorukban –újra tudnak játszani,nem akarnak szigorúnak,vagy felnőttnek látszani!
Hirdetés
[ ]Gondoskodnak tyúkanyóként,s unokák a kis csibék.Nincsenek hát elvárások:– Ennyit tud, mert kicsi még!Ráérnek – bár sok a dolguk –a türelmük végtelen,gondoskodnak, hogy szívünkbenminél több emlék legyen.
Egytől-egyig ízvarázsló,ők sütik a süteményt,s ha elveszne egy-egy játék,visszaadják a reményt.A hangjuk is elvarázsol,legyen ének, vagy mese,nem is kell hát megkérdeznia nagyanyó kedves-e?
Tudom, addig szép az élet,míg ti vagytok, Nagyanyók!Nyáron unoka-kacajjaltelnek meg a nyaralók.A kertből, vagy a piacróla friss gyümölcs itt terem.Titőletek szép az élet,mert túltesztek mindenen.
Ezt a verset nektek írtamédes, drága Nagymamák!Egészségetek vigyázzáka szerető unokák!A körükben érezzétek,hogy az élet csodaszép!Olvassátok verseimet,na meg azt a sok mesét!
