Más fejével gondolkodni nehéz. De más lelkébe látni s más szívével érezni szinte lehetetlen.
Legyen az a másik akár a gyereked, a barátod vagy az élettársad: saját világa van minden embernek. Sakkozók kitalálják, mi jár a másik fejében. Gyerekemről is kitalálom, mire gondolhat. De a lelkébe nem látok, s hogy mit érez, csak sejtem. Ehhez még a szeretet is kevés. Mert lehet, hogy én vetítek bele, pusztán szeretetből, olyasmiket, amik nincsenek benne. Ezért van annyi csalódás.
És mégis…
[ ]Azért mondom, hogy „szinte”, mert van, amikor a másik megértése lehetséges. De ezek csodálatos pillanatok. Úgy is mondhatnám: az igazi szeretet pillanatai. Amikor én leszek te. Átéllek. Beléd bújok. Eggyé válok veled. Magamat elfelejtem, és te leszek.
Ezek tényleg ritka csodák. Biztos átélted már. Erre mondják, hogy léleklátás.
A mesék azt mondják, hogy a virágtündér így működik. Ha beteg a rózsa, odarebben fölé, elfelejti, hogy tündér, belebújik a rózsába, és rózsává válik. Így aztán átéli, hogy mi bántja, mitől beteg, s meg is tudja gyógyítani. Az igazi megismerésben van valami tündérszerűség.
Müller Péter
