2015
ápr
12
Egyszer mindenkiről lehull a lepel, megmutatkozik, milyen is valójában. Mit gondol rólad, amikor nem álarc mögé bújva leplezi a valódi érzéseit, amikor elfelejtkezik egy másodpercre a szerepéről, amit neked játszik.
Igen, az a másodperc beléd hasít, kettészakít..fáj. Nagyon fáj.
Aztán leporolod földig rombolt emberismeretedet és hálát adsz Istennek, hogy megláthattad, ki is az, akit jónak gondoltál és akiről azt hitted, őszintén szeret, érdek nélkül .. Hogy fontos vagy neki. (Pedig dehogy.)
...És már el sem akarod magyarázni neki, hogy mire jöttél rá, már nem vered a fejed a falba, hogy mekkora barom voltál és nem akarsz bosszút állni sem.
Azt akarod, hogy eltűnjön az életedből. Örökre.
