Áldott legyen a keze, mellyel először emelt fel!
A mosoly, melyet ragyogtatott rám.
Hogy táplált, gondozott nappal és éjjel,
legyen mindig áldott, az édesanyám!
Áldott legyen a drága csengő hangja,
melyen énekelt, csitított, mondott száz mesét!
Olyan volt, mint regék csuda szép harangja,
s nekem adta mindig kéretlen mindenét.
Óvó tekintete is áldott legyen!
Mely első léptem óvta, elkísérte.
Akarta, hogy nekem jó legyen – nem lehetek elég hálás érte.
Áldott legyen mindig minden perce, álma!
A gondja, bánata legyen könnyű, áldott,
mert életem virága tőle szökkent szárba,
s neki adnám érte az egész világot.
Csokorba kötném a holdat, a napot,
minden fellelhető gyönyörű virágot.
Nem kiabálnék, csak suttognám halkan,
édesanyám, legyél áldott, ezerszer áldott!
