Élj! Visszahozhatatlan. Tudod, mi ez? A Te életed. Soha nem jönnek vissza azok a percek, amelyeket nap, mint nap felesleges dolgokra elvesztegetsz. Aggódsz, gyűlölsz, bosszankodsz, pánikolsz. Ahelyett, hogy élnél. Ahelyett, hogy a napfény felé fordítanád az arcodat, és élveznéd, hogy a meleg átjárja a pórusaidat, a szellő lágyan megsimogatja az arcodat, és egy finom étel zamata csiklandozza a gyomrodat. Azt mondod, a sors megvert az élettel, ami neked adatott. Én azt mondom az élet a cselekvésről, és a talpra állásról szól. Gyerünk! Szedd össze magadat, és élj végre. Élj úgy, ahogy mindig is akartál: szabadon, boldogan, nem pedig félelmekkel telve. Élj olyan életet, ahol több az igen, mint a nem. Kezdj el végre élni! Mert minden egyes nap elvesztegetett idő, amit a múlton rágódással töltünk. Az élet kiszámíthatatlan. Néha igazságtalan. Rossz. Fájdalmas. Az, bizony. Neked akkor is küzdened kell. Soha nem feladni. Elkezdtél már élni végre? Soha nem késő!