Eljutottam arra a pontra, hogy teljesen hidegen hagy, hogy mi fog történni holnap, hogy sikerül-e valami, amibe belevágok, hogy csalódok-e az emberekbe, akiket a közelembe engedek, egyszerűen már nem érdekel. Tudom, hogy mit tudok elviselni és tudom, hogy a pofonokat is kibírom állni, már ki. A holnap úgyis a ma lesz, a többi meg jelentéktelen feltevés. A mát éld, azt ami most zajlik, élvezd ki minden percét, mert nagyon hamar elmúlik és azon kapod magad, hogy a jövődet fejtegeted, ami úgysem úgy alakul, ahogy eltervezzük. De tudod pont ettől jó, hogy sosem tudod mi vár rád a sarkon, hogy kibe futsz bele, hogy ki sétál el melletted, hogy ki az, aki utánad megy, mert nem bírja ki, hogy ne tegye és ne veled legyen