Én csak egy egyszerű ember vagyok, akit az Élet megtanított arra, hogyan kell erősnek lenni. Megtanított tűrni, nyelni, leküzdeni a dühömet. Tudom, hogy kell harcolni és tudom, mikor kell elengedni. Megtanultam, hogy kell felejteni és tudom, nem mindent kell elfelejteni. Látom már sok embert elveszítek, de mindig jönnek újak. Érzem, hogy kell változni és változtatni. Megtanultam bízni, remélni és csalódni is. Kaptam pofonokat, könnyeket és mosolyt is. A jó élmények feltöltenek, a rossz emlékek erőssé tesznek. De bármi is történik ez az Én életem, nem bánok semmit sem, hisz Én mindig csak több leszek. A sebek után maradt hegek és a mosolyok általi ráncok is az Enyémek. És büszke vagyok rájuk, mert általuk vagyok az, aki lettem.