Holdvilágos csendes éjben
Holdvilágos csendes éjben,
Kisház áll a faluvégen.
Álmaimban sokszor látom,
Nékem ez egy tündér álom!
Holdvilágos éjszakákban,
Álom tündér jár e házban.
A sok csillag róla mesél,
Szívemben az emléke él!
Álmaimban otthon járok,
Kiskapuból bekiáltok.
Ház udvara csendes nyugodt.
Rajta csak a szívem dobog.
A kisház már nem a régi,
Elmúltak a szép meséi.
Kiskertjében nem nyíl virág,
Nem nyitják már az ajtaját.
Ablaka is régen zárva,
Nem nyíl ott a piros mályva,
Ránézek a régi házra,
Szívemet a bánat járja.
Az éjszakát várva, várom,
Haza szállok álom szárnyon.
Boldog nékem ott az álom,
Édesanyám újra látom!
Álmaimból felébredek,
Letörlöm a könnyeimet.
Messze-messze száll az álom,
Az éjszakát mégis várom.
Minden éjjel haza megyek,
Bánat járja a szívemet!
Múltról mesél ott az álom,
Visszatér az ifjúságom!
( Kovács István)
