Jól vigyázz arra a kulcsra, mert az fogja mutatni az utat. Ugyanis mindig van tovább - a kérdés, hogy elhiszed-e, hogy van hozzá elég erőd.

Nem léphetsz egy új életbe úgy, hogy az egyik lábad még a régiben van. Csak úgy tehetsz meg egy újabb lépést, ha mindent lezársz, ha elbúcsúzol az addigitól, és hálát adsz neki. Azért, hogy felnevelt, azért, hogy azzá tett, amivé. Köszönd meg a fájdalmakat, a megaláztatást, az egyedüllétet, mindent, ami miatt úgy érezted, hogy nincs tovább, hogy nincs értelme az életednek, és egyébként is egyedül vagy, mint a kisujjad, senkinek sincs szüksége rád. Adj hálát a pillanatért, ami átsegített olyankor, amikor minden olyan nehéznek és túlélhetetlennek tűnt. De még inkább köszönd meg annak a valaminek, ami a kezedbe adta a kulcsot, amivel kinyitottad az ajtót a szívedhez, tüzet csiholtál benne, hogy legyen erőd folytatni. Jól vigyázz arra a kulcsra, mert az fogja mutatni az utat. Ugyanis mindig van tovább - a kérdés, hogy elhiszed-e, hogy van hozzá elég erőd. Oravecz Nóra