Kun Magdolna:
Szeretnék egy meseerdőt
Szeretnék egy meseerdőt,
olyan álommal szőtt, elérhetőt.
Kis házikót patakokkal,
lágyan formált dús fodrokkal.
Virággal telt selymes rétet,
tücsökhangút, mely dalra késztet.
Elsuhanó pillangókat,
szivárványon hintázósat.
Magas hegyen lágy szirteket,
rajta délceg törzsű fenyveseket,
szélben hajló búzatáblát,
mely égig nyújtja dús kalászát.
Ezerszínű rózsakertet,
mi illatával könnyet ejtet.
Hegyoldalon zuhatagot,
mely a napfénytől tükröt ragyog.
Ívelt folyót sebes árral,
benne halat, ezer számmal,
vén tölgyfákat nagy lombokkal,
hol mókus ugrál víg mosollyal.
Tiszta vizű, édes tengert,
melyre a nap csókot lehelt,
dzsungelt, ahol sok száz állat,
szabadon és büszkén járhat.
Szeretnék egy jobb világot,
miben mindig szépet látok,
s nem lesz benne gyűlölet,
csak el nem fogyó szeretet.
