2015
ápr
25
Van olyan szerelem, amelynek véget vetünk, de valójában soha, soha nem lesz vége. Egy darabig gondolatainkban időzik, szellemként kísért bármerre megyünk, bárhova nézünk, míg egy nap, lassan elszenderedik. Elalszik. Szunnyad. Talán vár. Várja a beteljesülést, ami lehet, hogy soha nem jön el.
Az igaz szerelem, ha nem is teljesül be soha, mindig bennünk marad, olykor észrevétlenül megbújva, mély álomba zuhanva, olykor mindent elárasztva, mindent… elragadva.
/Manna OWell/
