Egy embert akkor ismersz, ha a lelkét ismered. Mert azt, hogy mit mond, hogyan cselekszik, hogyan dönt mindig befolyàsoljàk a körülmények, az idõ, a hely, a lelki àllapot. Sőt, sok ember tetteit befolyàsoljàk az őt körülvevő emberek. Mert az emberek nagy többsége meg akar felelni màsok vagy akàr mindenki elvàràsainak.
Pedig ez butasàg!
Hiába cselekszem úgy, ahogyan az etiket, vagy a környezetem tanàcsolja és elvàrja, ha ezek a tettek nem tesznek boldoggá.
Mindenkinek egy élete van. És bocsàssa màr meg a vilàg, hogy azt gondolom, hogy a legtöbb, amit ezért az egy életért tehetek, az az..hogy a szìvem szerint döntök..és nem törődöm azzal, hogy màsok mit szólnak majd hozzà.
Ameddig a döntéseiddel nem àrtassz senkinek és magadat boldoggà teszed vele, addig biztos lehetsz benne, hogy jól döntöttél.
Mindig a szìv és ne az ész.
