Olyan valakire vágyom, aki meglátja bennem a Nőt akkor is, mikor arcomat teljes valójában megmutatom, kinek reggel is szép vagyok kócosan, kissé elnyűtten, olykor az élettől megfáradtan. Aki nem csak akkor hív gyönyörűnek, ha testem mezítelensége eléje tárul, vagy, ha tetőtől talpig kényelmetlen, ámde tetszetős ruhákban pompázom. Arra a valakire vágyom, ki kezelni tudja a nemiségünkből fakadó különbözőségeket, aki nem próbál megváltoztatni, hanem elfogadja bennem a Nőt, még ha sokszor nem is sikerül megértenie azt. Ki lát egészében úgy, ahogy vagyok, minden külcsín és felszín nélkül, s mégis szereti minden egyes porcikámat. Olyan emberre vágyom, ha már testem megfárad és elvénül, ugyanannak a Nőnek lásson, mint egykoron, akivel hajnalba nyúlóan szeretkezett, aki dacolt a kihívásokkal, élvezte az életet és sosem volt fáradt. Olyan társra vágyom, aki, ha évek múltán is a szemembe néz, annak csillogásából olvasni tud közös múltunkból, minden egyes átélt, örömteli percünkből, és fájdalmas megpróbáltatásainkból. Olyan valakire vágyom, aki meglátja bennem nemcsak a Nőt, hanem az Embert is!
Golden Dawn
