2015
dec
30
Téli estéken
Téli estéken mikor szívembe tép anyám hiánya,
rágondolok a régi, meleget adó kályhára,
aminek lángjában lobogott az a szép mesevilág,
melynek parazsa volt a gyermeki varázs.
Ilyenkor alábbhagy a sírás, felszárad a könny,
mert minden régmúlt emlék újra előtör,
s én újra úgy érzem, mintha anyám védő karja
ringatgatna bele még éji álmaimba.
Hirdetés
[ ]
Hideg téli éjszakákon anyámról álmodom.
Ilyenkor levest főz nekem a kopott sparhelton,
s két kezét kulcsra zárva imádkozik értem,
hogy hazaértemig semmi baj ne érjen.
Fáj nagyon Anyám, hogy mindez már csak álom,
s hogy azt a parázsló kályhát is, csak délibábnak látom,
mert akkor mikor útra keltél magaddal vitted
azt az igaz valóságot, mit veled éltem meg.
Kun Magdolna
