Nagyanyámmal ültünk a verandán ketten
az életéről beszélt , és én hallgattam csendben .
Olyan jó volt látni szeme csillogását
minden benne rejlett bánat , és boldogság .
Két kis ráncos kezét az ölébe fektette
bizony az élet őt , soha nem kímélte .
Annak ellenére a sorsot nem okolta a
Jó Isten a gondját mindig megoldotta .
Amikor a munka őt kifárasztotta , még
akkor is, megbékélt lélekkel gondolt a holnapra .
- Kislányom mondta , soha nem felejtem , aszavai most is itt csengnek fülemben .
A jóság , és szeretet munkálkodjék benned
még ha néha bizony komisz is az élet .
Haragot ne táplálj senkivel sem szemben
ha kővel megdobnak , dobj vissza kenyérrel .
Drága kicsi lelkét visszasírom sokszor
törékeny kis testét megölelném százszor .
Az a sok - sok kérdés , ami itt maradt még
bennem , választ kérnék tőle , s megnyugodna lelkem .
Magamra maradtam , egy üres székkel a verandán
minden szép elmúlik , az élet gyorsan elszáll .
Tűnődöm magamban miközben a kósza felhőket nézem
drága jó nagyanyám , örökké míg élek szívemben élsz nékem.
