Kifizette a boltban a tartozásait, a postán hatezer forintot hagyott a villanyszámlára, elküldött a fiának ötezer forintot a főváros egyik hajléktalanszállójára, végül az önkormányzatnál a kutyaoltás elmaradt összegét fizette be. Tervezte, hogy tüzelőt is vesz, de a pénztárcájában csak három darab ezres maradt egész hónapra. Vett a boltban fél kiló kenyeret és egy fél liter tejet, és lassan hazatotyogott a sáros úton.
A szőke boltosnő ingerült volt, miután kilépett ajtón, mert megint szellőztetnie kellett a szerinte rossz szagú öregasszony után, aki sejtette, hogy talán érezni rajta a kihagyott tisztálkodásokat, de nem gondolta, hogy szellőztetni kell utána a boltban. Volt a házban fürdőszobája, de azt már nem tudta felfűteni, meleg vizet is csak a gázon melegített, ha mosakodott. A bojlert már régen kikötötték. Nem sokkal azután, hogy férje hazafelé jövet a munkából összeesett a buszon és vele már csak annyit közöltek, hogy egyedül maradt.
Minden pénze elfogyott
Félretett pénzük egy része a temetésre és a sírkőre ment el, a maradékot, néhány tízezer forintot fia kezébe nyomta, aki a fővárosban élt segélyen. Persze dolgozott volna a Sanyi, nem ijedt meg a munkától, de nem kellett évek óta sehova. A menyére is mérges volt. Addig kellett neki a fia, amíg dolgozott Pesten, és küldte a pénzt. Amikor nehéz helyzetbe került, akkor elzavarta otthonról, és maga mellé fogadott egy fiatalabb férfit, az egyetlen unokáját meg magukkal vitték. Hónapok óta semmit sem hallott felőlük. Sokat szomorkodott. Néhányszor érdeklődött a nászasszonyától, hogy mi van a volt menyével, unokájával, de az a kapuban állva foghegyről annyit mondott, megvannak, ne aggodalmaskodjon.
