Hetekig fájt a szemem, nem festhettem ki magam, ezt a gyógymódot határozta meg az orvosom. Azelőtt se tettem föl valami nagyon sok sminket, persze szemceruzát, szemhéjpúdert használtam és kész rohantam dolgozni. Férjem észre se vette, hogy nem festem magam már vagy 2 hónapja.
Egyik este eldöntöttem végre rendbe jött a szemem, ma különlegesen szépre készítem ki az arcom. Bevallom éppen egy céges szülinapi bulira készültem ennyire. Miért ne nézhetnék ki jól, amikor még csak 53 éves vagyok? Előszedtem a kék ruhám és ezüstösre festettem a szemem, használtam szempillaspirált és egy különleges eperszínű és illatú rúzst tettem a számra. A frizurám rendben volt, felkaptam a ruhám és éppen ekkor érkezett haza a férjem.
Dermedten állt az ajtóban. lőször azt hittem elkentem a szemfestéket azért néz olyan szúrósan. Aztán valami tőle eddig sose hallott mély torokhangon közölte, na így nem mehetek sehova. Odarohantam a tükörhöz, de csak egy csinos, esti bulira kisminkelt nőt láttam, nem volt itt semmi túlzás az biztos. A férjem viszont tajtékzott, közölte maradjak csak itthon, mert ennyi arcfestékkel rendes nők nem járnak az utcán.
Ekkor jöttem rá, egyszerűen féltékeny lett, 30 év után! Annyira megszokta, hogy nem vagyok elég nőies, hogy most megijedt. Láttam a szemén, hogy továbbgondolja ezt a céges bulit és valamiféle félrelépést sejt a háttérben. Talán azt képzeli szeretőm van?!
Megmondtam neki egyenesen nem törlöm le a festéket és 20 perc múlva indulok a buliba...De ha féltékeny lett, akkor van egy remek megoldás, kísérjen el bulizzon ő is kollégáimmal. Na, ez hatott. Elszégyellte magát és csak annyit mormogott, nem úgy gondolta ő, csak félt engem, vagyis minket, vagyis a kapcsolatunkat. Azért 58 éves létére ennél szebben is megfogalmazhatta volna, hogy még mindig nagyon szeret!
