Martin Pistorius már évek óta a tudatánál volt, de nem tudott kommunikálni sem a családjával, sem orvosaival, ápolóival. Nem adta fel.
A fiú 12 éves volt, amikor kómába esett. 16 évesen a tudatára ébredt, de miután sem enni, mozogni, kommunikálni nem tudott, az orvosok nem láttak kiutat ebből az állapotából, és azt mondták fel kell készülni arra, hogy addig marad kómában, amíg meg nem hal
Szeretett fia élettelen vegetálását látva az elkeseredett édesanya azt kívánta, bárcsak Martin meghalna. – Tudom, hogy szörnyű ilyet mondani, de valamiféle megkönnyebbülére vágytam – mondta a fiú édesanyja, Joan Pistorius a Mirrornak.
Martin, nem haragszik az édesanyjára: – Megértem őt. Minden alkalommal, amikor rám nézett, látta, hogy csak egy kegyetlen paródiája vagyok annak az egykor egészséges gyermeknek, akit annyira szeretett. Ugyanakkor iszonyatos volt ebben a sötétségben feküdni, tulajdonképpen teljesen egyedül. Amikor felébredtem kétségbeesetten próbáltam a környezetemnek jelezni, de hiába. Évekig próbálkoztam, és nem adtam fel. Egy otthonban laktam, ahol minden nap egy gyerek showt néztem, Barnyt a lila dinoszauruszt. Nem is tudom elmondani, mennyire utáltam Barneyt…
És csoda történt
Aztán 2001-ben, amikor a fiú 25 éves volt, az egyik terapeuta végre észrevette, hogy Martin szinte észrevehetetlenül, de mosolyog és „bólogat”.
– Abban a pillanatban amikor a terapeuta rájött, hogy kommunikálni próbálok vele, boldogság hullámzott végig rajtam – meséli Martin. – Innen végre felgyorsultak az események. További tesztek következtek és az azt követő években megtanultam használni a számítógépet, hogy azzal kommunikálhassak. És elkezdtem újjáépíteni az életemet. Autodidakta módon tanultam meg írni és olvasni, és elvégeztem egy weboldal tervező tanfolyamot.
Martin 2008-ben találkozott későbbi feleségével Joannával, aki szociális munkásként dolgozott. A pár ma már együtt él Essexben és most 39 éves Martin hangszintetizátort használ a beszédhez és kerekesszéket a mozgáshoz. Néhány éve könyvet írt a tapasztalatairól.
