Mikor az asszony kinyitotta a háza ajtaját, hirtelen három szakállas, idős férfit pillantott meg, akik a bejárat előtt álltak.
Egyiküket sem ismerte, így szólt oda nekik:
– Nem hiszem, hogy ismerném is bármelyiküket, de azt gondolom, hogy nagyon éhesen. Kerüljenek beljebb, készítek valami ennivalót.
– A férje nincsen itthon? – kérdezte az egyik öreg.
– Nincs, el kellett mennie – mondta az asszony.
– Akkor ez azt jelenti, hogy nem mehetünk be – közölték az öregek.
Mikor este az asszony férje megérkezett, a feleség elmesélte, hogy nemrég mi történt.
– Menj és mond meg nekik, hogy itthon vagyok, és hívd meg őket vacsorára – kérte meg a férfi a feleségét.
Az asszony kilépett a házból, és nem messze meglátta a három öreget, akik egy padon ültek.
– Nem megyünk mind a hárman be egy házba – így feleltek az öregek az asszony meghívására.
– De miért? – kérdezte a nő.
– Az ő neve Pénz, az övé Siker, az enyém pedig Szeretet – mondta az egyik, hozzátéve, hogy az asszony menjen haza és beszélje meg a férjével, hogy válasszák ki azt, akit beengednek a házukba.
Az asszony hazaérve, átadta az üzenetet az urának.
– Milyen nagyszerű dolog, nem is akarok sokat gondolkozni, hívjuk meg gyorsan Pénzt. Hadd tudjuk megvenni azokat a dolgokat, amikre vágyunk.
– Miért nem hívjuk meg inkább Sikert? – kérdezte az asszony.
Kettejük beszédét csendben hallgatta az asztal mellett a lányuk is, aki így szólt:
– Nem lenne jobb, ha Szeretetet hívnánk meg, mert akkor a családunk mindig szeretetben és boldogságban élne.
– Hallgassunk a lányunkra – mondta feleségének a férfi. – Hívjuk be a Szeretetet.
A nő kiment, és megkérdezte:
– Melyiketek a Szeretet? Arra kérem őt, legyen a vendégünk.
Szeretet felállt a padról, de amint két lépést tett, a másik két öreg is követte.
– De maguk miért jönnek? Én csak a Szeretetet hívtam meg – kérdezte meglepetten az asszony.
A három öreg így felelt:
– Ha a Pénzt, vagy a Sikert hívtad volna be, kettő közülünk kint maradt volna. Azonban tudnod kell, hogy ahová a Szeretet megy, oda követi őt a Pénz és a Siker is – mondták.
