Egy anya küzdelme a kislánya különleges anyajegye ellen – és amit ezzel elért, az sokakat példaként szolgálhat
A történet, amely most következik, nem csupán egy szokatlan születési rendellenességről szól. Sokkal inkább egy anya elszántságáról, aki a világ minden ellenállása ellenére is a végsőkig harcolt azért, hogy a lánya boldog, kiegyensúlyozott életet élhessen – anélkül, hogy szégyellnie kelljen az arcát. És hogy miért éppen az arcát? Mert Vivien homlokán volt az a bizonyos különös, ritka anyajegy.
Czakó Celine kislánya, Vivien Szabó, ritka rendellenességgel született: ún. veleszületett melanocitás anyajeggyel, amely a statisztikák szerint tízezerből csak egy gyermeket érint. Ez az anyajegy sötét, jól látható és kiterjedt volt – éppen a homlokán helyezkedett el, olyan helyen, amelyet sem kendő, sem frizura nem tudott elrejteni.
– Az első pillanattól kezdve tudtam, hogy ezzel az anyajeggyel nem fog tudni nyugodtan felnőni – mesélte később Celine egy televíziós interjúban. – A világ kegyetlen. Az emberek bámulnak, kérdezgetnek, és a gyerekek – még ha nem is szándékosan – de kegyetlenül őszinték tudnak lenni.
Celine és a kislány édesapja, Szabó Dániel, már a szülés után néhány héttel úgy döntöttek, mindenképpen el akarják távolíttatni az anyajegyet, mielőtt az iskolai évek és az azokkal járó lelki sebek kezdetét vennék. Aggódtak – teljes joggal – a lányuk jövője, társadalmi beilleszkedése és önbizalma miatt. Nem akarták megvárni, amíg Vivien rájön, hogy "másoknak nincs ilyen" a homlokán.
A brit egészségügyi rendszerben (NHS) azonban nem úgy alakultak a dolgok, ahogy szerették volna. A szülők kérelmét az orvosok egyszerűen elutasították, mondván: az eltávolítás pusztán esztétikai beavatkozásnak minősül, nem egészségügyi szükségszerűség. Ebből kifolyólag az állami egészségbiztosítás nem fedezi az ilyen műtéteket.
– Én nem esztétikáról beszéltem – dühöngött Celine később egy közösségi bejegyzésében. – Nem érdekel, hogy "szép" legyen a kislányom. Azt akarom, hogy ne gyűlöljön meg minket majd felnőttként, amiért nem tettünk semmit, amikor még megtehettük volna.
Ez volt az a pont, amikor Celine és Dániel úgy döntöttek: ha a rendszer nem segít, akkor ők maguk keresnek megoldást. Elindítottak egy online adománygyűjtő kampányt, ahol részletesen elmagyarázták, hogy miért van szükségük pénzre, és milyen műtétet szeretnének elvégeztetni Vivienen.
A közösség reakciója szinte példátlan volt: az emberek megértették a szülők aggodalmát. Mindössze 24 óra leforgása alatt több mint 18 millió forintnak megfelelő összeget gyűjtöttek össze. Pár nap múlva már 27 millió forintnál jártak – épp elegendőnél ahhoz, hogy lefoglalják a magánklinikát, lefizessék az altatóorvost, a sebészt és a kórházi ápolást.
Ám a nehézségek itt még nem értek véget.
Az elsőként megkeresett sebész – bár neves szakember volt – nem volt hajlandó elvállalni a műtétet.
– Ez a gyerek még nem tudja, mit akar – mondta. – Egy ilyen döntést neki kellene meghoznia, amikor már elég idős hozzá.
HirdetésEgy másik bőrgyógyász sem ajánlotta a beavatkozást, mivel az anyajegy nem volt rákos, és orvosi szempontból nem jelentett veszélyt.
De Celine és Dániel ekkor már túl voltak a vitán. Ők nem a jelenlegi egészségügyi állapottól, hanem a jövőbeli lelki traumáktól akarták megóvni a kislányukat.
Hosszas keresés után végül találtak egy amerikai származású sebészt, aki Londonban praktizált, és hajlandó volt elvégezni az eltávolítást. Ő nemcsak az esztétikai, hanem a pszichológiai szempontokat is figyelembe vette. Megértette a szülők álláspontját, és vállalta, hogy két lépésben, biztonságos altatás mellett, nyom nélkül elvégzi a műtétet.
Vivien két és fél éves volt, amikor az első beavatkozás megtörtént. A műtét során eltávolították az anyajegy legnagyobb részét. Három hónappal később újabb műtétre került sor, amely során a maradék pigmentációt és a szöveti elszíneződést kezelték. Az eredmény? Csupán egy finom, alig észrevehető vonal maradt Vivien homlokán – de a lányka szemében új fény csillant meg: önbizalom és öröm.
Azóta Celine rendszeresen posztol képeket és frissítéseket a kislány állapotáról. A kommentelők pedig – százezres nagyságrendben – nem győzik dicsérni Vivien báját, mosolyát, és az édesanya bátorságát. Többeket inspirált a történet, sőt, más szülők is elindultak hasonló úton, miután olvasták Celine beszámolóit.
– Sosem bántam meg – mondta Celine egy rádióinterjúban. – A gyerekem most boldog, mosolygós, és nem fél a tükörbe nézni.
Vivien ma már óvodába jár, kedvenc játéka egy plüss delfin, és minden nap új barátokat szerez. A család évente egyszer még elutazik a kontrollvizsgálatokra, hogy megbizonyosodjanak arról: minden rendben zajlik. De a legfontosabb, hogy a kislány élete nem az anyajegye körül forog többé – hanem a kacagás, a szaladgálás és az álmok körül, mint bármely más gyermeknél.
