Bemutatkozás

MindenEgybenBlog

Mindenegyben blog , mint a nevében is utalunk rá, minden benne van, ami szem-szájnak ingere.
Kedves böngésző a napi fáradalmaktól meg tud nálunk pihenni, kikapcsolódni, feltöltődni.
Mindenegyben blog -ban sok érdekes és vicces képet találsz. Ha megnyerte a tetszésedet csatlakozz hozzánk.

Rólunk:
Mindenegyben blog indulási időpontja: 2012. március
Jelenleg két adminja van a blognak: egy fiú és egy lány.
Kellemes böngészést Mindenkinek!

Igaz történetek
A kislány vett egy játékot. A pénztáros rögtön elrejtette azt a pult mögé!? Olvasd el, hogy mi történt ezután. Engem nagyon megérintett ez a cselekedet…
Mindenegyben Blog - 2018. augusztus 13. (hétfő), 07:44

A kislány vett egy játékot. A pénztáros rögtön elrejtette azt a pult mögé!? Olvasd el, hogy mi történt ezután. Engem nagyon megérintett ez a cselekedet…

Hirdetés
Hirdetés
2018 aug 13

 A kislány vett egy játékot. A pénztáros rögtön elrejtette azt a pult mögé!? Olvasd el, hogy mi történt ezután. Engem nagyon megérintett ez a cselekedet… 

Egy férfi a kislányával lépett a játékboltba, hogy megvegyék neki a szülinapi ajándékát. A kislány egy Barbie babát választott és megkérdezte az édesapját, hogy van e erre elég pénzük.

Hirdetés
[ ]

A divatos drága öltönyös férfi mosolyogva rábólintott.

A boldog kislány már a pénztárhoz akart rohanni, amikor ránézett a mellette álló fiúra, aki szintén édesapjával érkezett a boltba. A fiún kopott kabát volt – valószínűleg turkálóban vásárolták, vagy az idősebb testvérétől örökölte. A gyerek felénken ment a videó játékhoz.

A fiú apja szomorú tekintettel nézett a fiára és határozottan megrázta a fejét. Nem volt elég pénze, hogy ilyen játékot vásároljon. A fiú letörten tette vissza a játékot a polcra.

Ez volt az a pillanat, amikor a kislány valamit mondott az édesapjának és elvette azt a videó játékot, amit a fiú meg szeretett volna venni. A pénztárnál kifizették a játékot, és halkan súgott valamit a pénztáros fülébe. A férfi elmosolyodott és elrejtette a pult alá.

A kislány nem tudta leplezni az örömét, amikor a szomorú kisfiú odalépett a pénztárhoz, hogy kifizessék a matricás albumot. Amikor a férfi nyújtotta a pénzt, a pénztáros a következőt mondta: „ Fogadja őszinte gratulációmat! Önök a századik vásárlóink, ami azt jelenti, hogy Önök egy videó játékot nyertek!”

Amikor az apa és a kislánya kiléptek a játékboltból, a férfi megkérdezte a lányát, hogy miért ajándékozott meg egy ismeretlen kisfiút. A gyerek a lehető legbölcsebb módon válaszolt: „A nagymama és nagypapa tegnap azt mondták nekem, csak olyat vásároljak, ami boldoggá tesz engem. Én így is csináltam! Láttad mennyire boldog volt az a fiú?”

A gyerekek nagyon őszinték, és mi csak példát vehetünk róluk… Ossza meg ezt a történetet a barátaival, hogy a lány cselekedete minél több embert ösztönözzön jó cselekedetre!

Kapcsolódó cikkünk
🧨 A férje „vidéki buta libának” csúfolta – aztán kiderült, hogy a nő MILLIÓS örökséget kapott! 😱💸 Rékát a férje Gábor mindig csak "vidéki kóbor tyúknak" hívta – de fogalma sem volt róla, hogy a felesége titokban egy vagyont örökölt az apjától. A szegény lányból néhány nap alatt független, gazdag nő lett, és olyan leckét adott vissza, amit az egész internet tanítani fog! Olvasd el a megdöbbentő igaz történetet, amit minden nőnek ismernie kell… Gábor mindig is szerencsés embernek tartotta magát. Sikeres karrierje volt, drága öltönyökben járt, elegáns éttermekben vacsorázott, ahonnan a város legszebb panorámája tárult elé — mindez a hétköznapjai részévé vált. És volt egy felesége is: Réka, egy egyszerű falusi lány, akit ő maga hozott fel a városba, mint egy tündérmesebeli herceg, aki kiválasztotta a maga választottját. Ahogy telt az idő, Gábor egyre idegesebb lett. Réka egyszerű szokásai, ügyetlensége az „úri társaságban”, vonzódása a régi ruhákhoz — mindezek lassan az őrületbe kergették. Réka már hozzászokott a sértésekhez. Attól a naptól kezdve, hogy Gábor felhozta a városba, idegennek érezte magát az ő világában. Különösen az anyósa, Popovics Irén miatt — egy jeges tekintetű, pengeéles nyelvű nőszemély miatt. — Te aztán semmit nem értesz meg! — csattant fel Irén nap mint nap. Minden egyes vacsora próbatétel volt Réka számára. — Már megint túl sós a leves! — fintorgott Irén, miközben odébb tolta a tányérját. — Mit is várhatnánk egy falusi lánytól? Legfeljebb krumplit tud kiszedni a földből! — Anya, esküszöm, próbáltam… — suttogta Réka halkan. — Próbáltad?! — gúnyolódott az anyós. — Egy tehénistállóban több hasznodat vennénk, mint itt! Gábor csak nevetett rajta: — Hát mit csináljunk? Vidéki lány… Réka némán tűrt. — Csak szégyent hozol a családunkra! Ha Gábornak vendégei voltak, gyakran megkérte Rékát, hogy inkább ne mutatkozzon: — Kínos lenne a kollégáim előtt. Maradj inkább a hálóban, ha már nem tudod, hogyan kell viselkedni. Egyszer Réka mégis bátorkodott felvenni egy egyszerű kék ruhát a férje cégénél rendezett bulira. — Úgy nézel ki, mintha egy tornádó kiforgatta volna a nagymama koporsóját! — sziszegte Irén. — Még azt hiszik, koldusok vagyunk! Gábor zavartan nevetgélt: — Elnézést, a feleségem… tudják, faluról jött. A vendégek erőltetetten mosolyogtak, miközben Réka úgy érezte, menten elsüllyed. — Még egy gyereket sem tudsz kihordani! Amikor Réka a harmadik hónapban elvetélt, Irén egy pillanatig sem leplezte a megvetését: — Teljesen természetes. Az ilyen tudatlan nők, mint te, nem alkalmasak arra, hogy anyák legyenek. Gábornak normális nőt kellett volna választania, nem téged… Gábor nem védte meg. Csak idegesen legyintett: — Ne rinyálj már! Majd csinálunk másikat. — Te semmit sem érsz. Réka hozzászokott ahhoz, hogy a véleménye senkit sem érdekel. — Ezt a kocsit vesszük meg, — jelentette ki Gábor, meg sem kérdezve őt. — Ebbe a környékbe költözünk, — döntötte el Irén. — Azt hordod, amit én választok, — mondta Gábor. Egy nap Réka félve vetett fel valamit: — Talán… beiratkozhatnék egy tanfolyamra? Szeretnék tanulni valamit… — Te?! — vágta rá az anyósa. — Inkább tanulj meg tehenet fejni, ne iskolába járj! Gábor csak a halántékához nyúlt, körözve az ujjával: — Úgy mozogsz, mint egy teknősbéka! — üvöltötte egyik reggel, amikor Réka kicsit lassabban készült el. — Elég ebből a falusi hülyeségből! Réka éppen a kötényébe törölte a kezét, amikor megszólalt a csengő. Az ajtóban egy ismeretlen férfi állt, elegáns öltönyben, bőr aktatáskával a kezében. — Kovácsné Réka? A nevem dr. Juhász Dénes, ügyvéd vagyok. Már több mint egy éve keresem Önt. Réka homlokát ráncolva nézett rá: — Engem?… De miért? — Én képviselem édesapját, Kovács Istvánt, — válaszolta az ügyvéd nyugodt hangon. — Sajnálattal kell közölnöm, hogy másfél éve elhunyt. A folytatást a fotó alatti első hozzászólásban olvasd el 👇👇

A parasztlánynak a férje állandóan gúnyolta , nem tudva, hogy a nő milliós örökséget kapott az...

Elolvasom a cikket
Hirdetés
Megosztás a Facebookon
Hirdetés
Hirdetés