🐾 A macska, aki megérezte a halált: Picur hihetetlen megérzése, ami megmentette gazdája életét 😱💔

– Szia, Picur! – suttogta Réka. – Gyere, elviszlek a gazdádhoz.A macska egyetlen hangot sem adott ki, csak nézett körbe, majd határozottan követte a nővért a folyosón.

Amikor László meglátta, az arca felragyogott.– Hát te! – mondta, és a kezét nyújtotta. – Azt hittem, már sose látlak, te kis betyár!

Picur odaugrott az ágyra, letelepedett a férfi hasára, és halkan dorombolni kezdett. Az orvos, dr. Szabó Dénes, épp akkor lépett be.

– Nos, László bácsi, készen állunk a beavatkozásra. De látom, vendége is van.– Ő az én szerencsehozóm – felelte mosolyogva. – Nélküle nem indulok sehová.

A doktor elmosolyodott. – Rendben, öt percet adok. Utána indulnunk kell.

A férfi megsimogatta a macska bundáját, és csendesen suttogni kezdett:– Picurkám… ha ma nem jönnék vissza, ne várj hiába. Bálint majd gondoskodik rólad. Légy jó fiú, és ne karmold össze a kanapét.

De a macska furcsán viselkedett. Először csak abbahagyta a dorombolást. Aztán felpúposította a hátát. Szőre felborzolódott, szeme kitágult, és fújni kezdett, mintha valamitől megijedt volna.

– Mi az, kicsim? – kérdezte László értetlenül.Picur ekkor váratlanul a férfi kezébe mart, majd dühösen hátrált. A kórteremben döbbent csend lett.– Mi történt? – kérdezte Réka.– Nem tudom… sosem csinált ilyet. Mintha valamit látna bennem.

A macska ismét fújt, majd a férfi karjára meredt, pontosan arra a pontra, ahol az infúziós tű volt beszúrva. A nővér közelebb lépett, és megdöbbenve látta, hogy László keze kékülni kezd.

– Dénes, nézd ezt! – kiáltotta a nővér. – Valami nincs rendben!

⚕️ 3. rész – A csoda és az utóélet

Az orvos azonnal reagált.– Az infúziót le! Véráramlási zavar lehet! Hívjátok az aneszteziológust!

Pillanatok alatt mozgás támadt. A személyzet körülvette az ágyat, műszerek csipogtak, a macskát pedig Réka gyorsan kivitte, nehogy megijedjen.A férfi szeme félig nyitva volt, de még hallotta, ahogy a doktorok sietve utasításokat adnak.

Egy óra múlva a főorvos, dr. Szigeti Gyula, magához hívatta a csapatot.– Ha ez a macska nem reagál így, valószínűleg elveszítettük volna a beteget. Trombózisa volt. A vérrög perceken belül leszakadhatott volna.

Réka szeme könnyes lett. – Azt hiszem, ő volt az igazi életmentő ma, nem mi.

Mire László felébredt, már túl volt az első beavatkozáson – és biztonságban volt. A macskát újra behozták neki, most már nyugodtan, dorombolva simult a mellkasához.– Na, látod, Picurkám… tudtam, hogy nem hagysz bajban – mondta halkan.

A következő napokban az egész kórház beszélt a „csodamacskáról”. Az orvosok, akik korábban csak hitetlenkedtek, most már mosolyogva köszöntötték Rékát:– És hogy van az új kolléganőnk, a diagnosztikai szakmacska?

László lassan felépült, és amikor végül kiengedték, az első dolga volt, hogy egy kis táblát tegyen ki a lakása ajtajára:„Itt él Picur, a hűség és az életmentés bajnoka.”

🐱 Epilógus

Évek múltán, amikor már a városban legendává vált a történet, Réka egy újságíró kérdésére csak ennyit mondott:– Nem mi mentettük meg azt az embert. Egy kisállat tette, amit a szeretet diktált.– És azóta hisz a csodákban? – kérdezte a riporter.Réka elmosolyodott. – Nem a csodákban hiszek, hanem abban, hogy akik igazán szeretnek minket, azok mindig megéreznek mindent – még mielőtt mi magunk tudnánk.