A nevét ma is suttogva ejtik ki a történelem iránt érdeklődők. Egy nőét, aki egyszerre volt legenda, botrány, mítosz és talán egy hatalmas történelmi igazságtalanság áldozata. A világ Mata Hariként ismerte, de amikor megszületett 1876 augusztusában a hollandiai Leeuwarden városában, még Margaretha Geertruida Zelle néven sírt fel. Senki sem sejthette akkor, hogy ebből a lányból egyszer Európa egyik leghíresebb – és legrejtélyesebb – asszonya lesz.
Gyermekkorában az élete még mesébe illőnek tűnt. Az apja jómódú kalapos kereskedő volt, aki rajongott a lányáért. Margaretha elkényeztetett gyerekként nőtt fel, drága ruhákban járt, és úgy bántak vele, mint egy kis hercegnővel. De a gazdagság nem tartott örökké. Az apja vállalkozása csődbe ment, a család szétesett, az anyja pedig hamarosan meghalt. A gondtalan gyermekkor egyetlen pillanat alatt omlott össze. A fiatal lány egyik rokontól a másikig került, és már ekkor megtanulta, hogy az élet nem mindig kegyes.
Tizennyolc éves korában egy újsághirdetés változtatta meg a sorsát. Egy holland gyarmati tiszt, Rudolf MacLeod feleséget keresett. A férfi jóval idősebb volt nála, de Margaretha számára ez egy menekülési út volt a bizonytalan jövőből. Hozzáment, és vele együtt a holland gyarmatra, Jáva szigetére költözött a mai Indonéziában. Az egzotikus világ eleinte kalandnak tűnt, de a házasság hamar rémálommá vált. A férje erőszakos, alkoholista és hűtlen volt. Két gyermekük született, de a családi tragédia itt sem kerülte el őket: a kisfiuk rejtélyes körülmények között meghalt, valószínűleg mérgezés következtében. A gyász és a házasság pokla végül szétrombolta a kapcsolatukat.
Margaretha Európába tért vissza, de már nem volt ugyanaz az ember. Egy új életet akart, egy új személyiséget. Párizsban talált rá arra a szerepre, amely legendává tette. Kitalálta Mata Hari alakját. A név maláj nyelven azt jelenti: „a nap szeme”. Keleti hercegnőnek adta ki magát, aki titokzatos templomi táncokat tanult. A történet nagy része kitaláció volt, de az európai közönséget teljesen elbűvölte.
A 20. század eleji Párizs imádta az egzotikumot, és Mata Hari pontosan tudta, hogyan használja ezt ki. Szenzációs táncosnő lett. Előadásai inkább voltak érzéki rituálék, mint klasszikus balett. Fátylak, ékszerek, lassú mozdulatok – a közönség pedig lélegzetvisszafojtva figyelte, ahogy szinte teljesen leveti a ruháit a színpadon. A férfiak – bankárok, diplomaták, katonatisztek – rajongtak érte. Hamarosan Európa egyik leghíresebb kurtizánja lett.
Szeretői között magas rangú politikusok, tábornokok és diplomaták is voltak. Párizstól Berlinig mindenhol ismerték. Luxuslakásokban élt, drága ékszereket viselt, és úgy mozgott a kontinens elitje között, mintha mindig is oda tartozott volna. De ez az élet veszélyes volt, különösen akkor, amikor 1914-ben kitört az első világháború.
A háború idején a kémkedés mindennapossá vált. Mata Hari pedig tökéletes jelöltnek tűnt: gyönyörű nő, aki könnyen férkőzött magas rangú férfiak bizalmába, és szabadon utazott különböző országok között. A németek valóban kapcsolatba léptek vele, és pénzt adtak neki. Később a franciák is megpróbálták beszervezni. Így alakult ki az a gyanú, hogy kettős ügynök lett.
A francia hatóságok szerint Mata Hari olyan információkat adott át a németeknek, amelyek miatt akár ötvenezer katona is meghalhatott. A történészek azonban ma már erősen vitatják ezt. Sok kutató úgy véli, hogy valójában nagyon kevés értékes információval rendelkezett, és inkább csak egy jelentéktelen informátor volt. A háború alatt azonban a francia hadvezetésnek szüksége volt egy látványos bűnbakra.
1917-ben letartóztatták Párizsban. A tárgyalása inkább hasonlított politikai színházra, mint igazságos bírósági eljárásra. Az ügyészek a szerelmi életét, a luxusát és a függetlenségét állították a középpontba. A közvélemény szemében könnyű volt démonná tenni egy olyan nőt, aki nyíltan élt a férfiak világában.
A bíróság végül halálra ítélte.
1917. október 15-én hajnalban a párizsi Saint-Lazare börtön egyik cellájában egy őr elfordította a kulcsot a zárban. A legtöbb halálraítélt ilyenkor összetörik. Mata Hari azonban nyugodt maradt. Felöltözött, és állítólag elegáns ruhát vett fel. A történetek szerint selyemharisnyát és egy szép kabátot viselt, bár egyes történészek szerint valójában csak a legjobb börtönruháját kapta magára.
Egy katonai teherautó vitte ki a vincennes-i erdő szélére. A hajnali ködben tizenkét francia katona várta, puskával a kezükben. A parancsnok felajánlotta neki a szemkötőt, de ő visszautasította. Nem akarta, hogy az utolsó pillanatban eltakarják a világot a szeme elől.
HirdetésEgyenesen állt a katonákkal szemben. Szemtanúk szerint nyugodt volt, és egy pillanatra sem mutatott félelmet. A legenda szerint még egy csókot is dobott a kivégzőosztagnak, bár ezt a történészek nem tudták biztosan megerősíteni.
A parancsnok felemelte a kardját.
A lövések egyszerre dördültek el. A golyók a testébe csapódtak, és Mata Hari a földre zuhant. Európa leghíresebb táncosnője abban a pillanatban meghalt.
A történet azonban itt sem ért véget. A családja nem kérte ki a holttestét, így a testét egy párizsi anatómiai intézetnek adták át orvosi tanulmányokra. A fejét bebalzsamozták, és évtizedekig egy múzeumban őrizték. Aztán valamikor az 1950-es években rejtélyes módon eltűnt. Azóta sem került elő.
Ma több mint száz évvel később a történészek még mindig vitatkoznak róla. Volt valóban veszélyes kém? Vagy csak egy nő, aki túl szabad volt egy olyan korban, amikor a szabadságot nem nézték jó szemmel?
Margaretha Zelle meghalt a kivégzőosztag előtt azon a hideg októberi reggelen. De Mata Hari legendája tovább él. Egy nő története, aki a világ tetejére emelkedett, majd ugyanazzal a drámai eleganciával nézett szembe a végzetével. És talán soha nem fogjuk teljes bizonyossággal megtudni, hogy bűnös volt-e – vagy csak a történelem egyik legszebb és legtragikusabb bűnbakja.
