Bemutatkozás

MindenEgybenBlog

Mindenegyben blog , mint a nevében is utalunk rá, minden benne van, ami szem-szájnak ingere.
Kedves böngésző a napi fáradalmaktól meg tud nálunk pihenni, kikapcsolódni, feltöltődni.
Mindenegyben blog -ban sok érdekes és vicces képet találsz. Ha megnyerte a tetszésedet csatlakozz hozzánk.

Rólunk:
Mindenegyben blog indulási időpontja: 2012. március
Jelenleg két adminja van a blognak: egy fiú és egy lány.
Kellemes böngészést Mindenkinek!

Igaz történetek
Apám vett magának egy motort 12 millió forintért, miközben én adósságban fuldokoltam – ezért tettem valamit, amit egyáltalán nem bánok meg 🤔😢
Mindenegyben Blog - 2025. augusztus 23. (szombat), 16:08

Apám vett magának egy motort 12 millió forintért, miközben én adósságban fuldokoltam – ezért tettem valamit, amit egyáltalán nem bánok meg 🤔😢

Hirdetés
Hirdetés
2025 aug 23

Nem gondoltam volna, hogy egy nap ilyet kell majd leírnom. De az igazság az, hogy ez a történet nem a motorral kezdődött, hanem sok-sok évvel ezelőtt, amikor apám, Horváth Lajos, egész életét a műhelyben töltötte. Autószerelőként dolgozott a város szélén, és bár sosem lett gazdag, mindig félretett valamennyit.

Most 73 éves, én pedig 34, a lánya, Horváth Anna. Budapesten élek, hitelekkel és számlákkal körülvéve. Nem szégyellem bevallani: anyagilag padlón voltam. A rezsi, a diákhitel, egy sikertelen vállalkozás – mindez a nyakamban ült, miközben ő nyugdíjasként gondtalanul élt.

Egyik nap felhívott:– Anna, gyere le vidékre, van valami, amit meg akarok mutatni! – a hangja úgy csengett, mint egy kisgyereké, aki karácsonykor ajándékot bontogat.

Elmentem. Amikor beléptem az udvarra, ott állt a garázs előtt egy vadonatúj motor. Feketén csillogott, krómozott részei szikráztak a délutáni napfényben.

– Na, mit szólsz? – kérdezte ragyogó arccal. – Ez egy Harley, Anna! Az álmom!

Megdermedtem.

– Apa… mennyibe került ez? – kérdeztem szinte suttogva.

– Csak harmincötezer dollár. – És közben simogatta a kormányt, mintha valami szent tárgy lenne.

Elállt a szavam.

– Harmincötezer?! – kiáltottam. – Te megőrültél?! Nekem meg ott a több milliós adósságom, és te… te motorra költöd a pénzed?!

– Anna, én egész életemben dolgoztam. Soha semmit nem vettem magamnak, mindig csak spóroltam. Most jött el az idő! Ez az utolsó nagy kalandom! – mosolygott, mintha mindent megmagyarázott volna.

– És velem mi lesz? – csattantam fel. – Te élhetsz a mának, de én fuldoklom a tartozásokban!

– Te fiatal vagy, előtted az élet – legyintett. – Nekem már nincs időm várni.

A szavai élesebbek voltak, mint bármelyik kés. Ott álltam, és tudtam: soha nem fog megérteni.

Aznap este órákig nem tudtam aludni. A régi szobámban feküdtem, a falakon még ott lógtak a gyerekkori rajzaim, a polcon régi mesekönyvek. Közben a fejemben zakatolt egyetlen gondolat: apa soha nem fog nekem segíteni.

Próbáltam vele még beszélni vacsora után.

– Apa, kérlek, gondold át. Ha most adnál nekem ebből a pénzből, újrakezdhetném az életemet. Visszafizethetném a tartozásaimat, és végre nyugodtan aludhatnék.

De ő csak legyintett.

[ ]

– Nem, Anna. Én ezt megérdemlem. – A hangja nyugodt volt, de makacs, mint mindig. – Neked még lesz időd talpra állni.

– És ha nem? – csúszott ki belőlem remegő hangon. – Ha mindenem odavész?

– Akkor majd tanulsz belőle – mondta hidegen. – Én már nem akarok több leckét.

Ez volt az a pillanat, amikor valami eltört bennem. Tudtam, hogy ha most nem cselekszem, sosem szabadulok ki abból a gödörből, amibe kerültem.

Másnap reggel, amíg ő a barátainál volt, odamentem a garázshoz. A motor ott állt, csillogva, kihívóan, mintha gúnyolódna rajtam.

Felemeltem a telefont, és hívtam egy régi ismerőst, Gábort, aki motorokkal kereskedett.

– Figyelj, lenne egy sürgős ügyem – kezdtem. – Van itt egy Harley. Új, alig futott. El kellene adni… gyorsan.

– Anna, te biztos vagy ebben? – kérdezte kétkedve. – Tudod, ezek nem olcsó játékok, és ha apádé…

– Nem érdekel – vágtam rá. – Megoldod?

– Ha tényleg komolyan gondolod, találok vevőt. De gyorsan kell döntened.

Néhány órával később már ott volt a vevő, egy harmincas férfi, aki első látásra beleszeretett a gépbe. Az üzletet Gábor intézte, nekem csak annyit kellett tennem, hogy átadom a papírokat. A kezem remegett, de megtettem.

Mire apa hazaért, a garázs üres volt.

– Hol a motor?! – ordította, amikor meglátta az üres helyet.

Hirdetés

– Eladtam. – A hangom nyugodt volt, de belül remegtem. – Kifizettem minden hitelemet. Most tiszta lappal indulhatok.

Az arca vörös lett, a szeme szinte szikrát szórt.

– Te… te áruló! – kiabálta. – Elvetted az utolsó álmomat!

– Nekem meg az életemet adtad vissza – vágtam vissza. – Te választottál önzést, én választottam túlélést.

Apa remegett a dühtől. Egyszer csak a mellkasához kapott, és összeesett a nappali közepén.

– Apa! – sikoltottam. – Valaki hívjon mentőt!

Percek alatt kiért a rohamkocsi. Az orvosok azt mondták, szívinfarktus közeli állapotban volt, de szerencsére időben érkezett a segítség.

Amikor bevitték a kórházba, az arca sápadt volt, a szeme csukva. És bennem csak egy gondolat zakatolt: Megöltem az álmát. De megmentettem a saját életemet.

A kórház folyosója rideg volt, a fehér falak mintha még jobban fokozták volna bennem a bűntudatot. Az intenzív osztály előtt ültem, a kezem remegett, a szívem zakatolt. Nem tudtam, hogy apám életben marad-e.

Amikor végre kijött az orvos, fáradtan sóhajtott:– Nagy szerencséje volt. A stressz, a magas vérnyomás… egy hajszálon múlt minden. Most stabil, de hosszú rehabilitáció vár rá.

Bólintottam, de a szavaiba kapaszkodtam: életben marad.

Másnap beengedtek hozzá. Ott feküdt az ágyon, csövek között, gyenge mosollyal az arcán. Féltem, hogy üvölteni fog, hogy újra árulónak nevez. Ehelyett halkan megszólalt:

– Anna… te még mindig az én lányom vagy.

Könny szökött a szemembe.– Apa, sajnálom… tudom, hogy elvettem az álmodat.

– Nem. – Megrázta a fejét. – Az álom… az csak egy gép volt. Egy motor. De te… te vagy az igazi álmom. Hogy boldog legyél, hogy talpra állj.

Nem tudtam mit mondani. Csak a kezét szorítottam.

Hetek teltek el. Apa lassan erősödött, a gyógytornász minden nap foglalkozott vele. Néha, amikor az ablakon kifelé bámult, halkan suttogta:– Fel fogok állni. Veszek egy másik motort. Akkor is, ha csak száz dollárba kerül. Akkor is, ha soha nem indulok messzire. Csak hogy tudjam, még mindig megtehetem.

Nem vitatkoztam vele többé. Nem akartam újra feltépni a sebeket.

Én közben hazamentem Budapestre. A bankszámlám végre tiszta volt, minden adósságot kifizettem. Hosszú idő óta először aludtam nyugodtan. Reggel nem a tartozások réme ébresztett, hanem a lehetőség: újraépíthetem az életem.

És tudjátok mi a furcsa? Nem bántam meg. Egy pillanatig sem.

Sokan azt mondják majd, önző voltam. Mások szerint csak igazságot szolgáltattam. De nekem nem a világ ítélete számít. Hanem az, hogy végre kapok levegőt.

Apám most is álmodozik. Én meg mosolygok, amikor hallom. Talán egy nap tényleg lesz egy olcsó motorja, amire felülhet. De én már tudom: az álom nem egy gépben rejlik. Az álom bennünk van.

És ha választanom kellene újra?Ugyanezt tenném.

Hirdetés
Megosztás a Facebookon
Hirdetés
Hirdetés