“Egy anyukának és gyermekének, akik a 9-es asztalnál ültek,
Nem mutatkoztam be, nevem Toni Posnanski. 15 éve vagyok ennek az étteremnek a vezetője. Az a feladatom, hogy az étteremben minden jól menjen. Ezért néha én mosogatok, takarítok, de az is előfordul, hogy felszolgálok. Sokféle panaszt kezeltem már.
Néhány héttel ezelőtt épp az étteremben voltam, nagyon sokan voltak. Besegítettem a konyhába is.
Az egyik Önhöz közeli asztalnál ülő hölgy kért meg engem arra, hogy beszéljek Önnel. Odamentem Önhöz és azt mondtam, hogy kislánya nagyon hangoskodik. Én is hallottam, hogy a kislánya nagyon kiabált.
Hirdetés Shutterstock/Nem a cikkben szereplő
Odamentem az Ön asztalához és Ön már tudta is, mit fogok kérdezni. Azt is látta, hogy a másik asztalnál ülő hölgy nagyon bámulta Önt. Odamentem Önhöz Ön pedig rám nézett és Ön szólalt meg először. Ön azt mondta:
Tudja milyen egy autista gyerekkel? 15 éve mióta ezt az éttermet vezetem, nem nagyon hallottam ilyen kérdést. Voltak olyan vendégek, akik a hamburger minősége miatt panaszkodtak. Volt olyan is, aki azért szólt, mert a light cola helyett sima colát szolgáltam fel neki.
Viszont mindenre emlékszem azzal a nappal kapcsolatban, amikor a fiam megszületett. Ahogy sírtam, mert hallottam hogy üvölt a fiam. Ahogy ott álltam és megígértem hogy mindent megteszek érte és hogy én leszek a legjobb apuka a világon.
Tudom, hogy mit kellett volna mondanom, amikor odamentem az Ön asztalához. Udvariasan meg kellett volna Önt kérnem, tegyen valamit azért, hogy ne kiabáljon a kislánya. Meg kellett volna kérnem Önt, hogy üljön valahova máshova. Meg kellett volna bántanom Önt, de nem tettem.
Shutterstock/Nem a cikkben szereplő
Ehelyett csak annyit mondtam: remélem ízlett az étel. A kislányának adtam egy pacsit és azt mondtam, választhatnak egy ételt és nem kell kifizetniük. Csak 16 dollár volt, de ez sokkal többet jelentett számomra. Nem hiszem, hogy a többi vendégnek ez annyira tetszett, de engem ez nem érdekelt.
Ön egy olyan kérdést tett fel nekem, amire nem tudtam a választ. Az az igazság, hogy én nem tudom, milyen egy autista gyerekkel az élet. Azt tudom, milyen apának lenni. Azt tudom, milyen a gyerekekkel foglalkozni.
Ezt igazából Önnek és a gyönyörű kislányának írtam, mindkettőjüknek köszönetemet szeretném kifejezni.
Remélem jól érezte magát éttermünkben. Nagyon fontos dolgot tanultam meg Öntől
Nem tudok mindenkinek a kedvére tenni, csak azoknak tudok segíteni, akiknek igazán szüksége van rá.
Üdvözlettel,
