A történetük úgy kezdődött, mint egy merész jelenet, amit talán még a színpadon sem mert volna minden rendező megengedni. A budapesti Madách Színház falai között találkozott egymással a húszéves Balázsovits Lajos és a már ismert, ragyogó jelenlétű Almási Éva. Egy darab próbáin játszottak együtt, amikor a fiú egy este odalépett hozzá, és minden kerülgetés nélkül kimondta: „Szerelmes vagyok beléd.” A mondat súlya nemcsak az őszinteségében volt, hanem abban is, amit magával hozott, hiszen Éva akkor még Vámos László felesége volt, a színház főrendezőjéé. Egy ilyen döntés nemcsak két ember életét érinti, hanem egy egész közösséget is. Ők mégis vállalták. Nem magyarázkodtak, nem rejtették el, ami köztük történt.
Eredetileg egyikük sem a színészi pályára készült. Almási Éva kilenc évig tanult hegedülni, és sokáig úgy tűnt, a zenében találja meg a helyét, míg egy hirtelen döntés végül a színpad felé fordította. Balázsovits Lajos pilótának készült, sportolt, atletizált, kosárlabdázott, és csak később sodorta a színház világa felé az élet. Mintha mindkettejüket ugyanaz a belső iránytű vezette volna oda, ahol végül egymásra találtak.
1966-ban összeházasodtak, és ami sokak szemében kockázatos, sőt botrányos kezdet volt, abból egy rendkívüli, hosszú közös élet lett. Nemcsak szerelmesek voltak, hanem társak is – olyan társak, akik egymás mellett maradtak egészen Balázsovits Lajos életének végéig. 1975-ben megszületett lányuk, Balázsovits Edit, aki végül maga is a színpadot választotta, mintha természetes lett volna számára, hogy ebben a világban nő fel.
A színpad mindkettőjük életének középpontjában állt. Almási Éva estéről estére új arcát mutatta meg: volt Mása a Három nővér finom fájdalmával, Éva Az ember tragédiája örök nőalakjaként, és Gertrudis a Bánk bán méltóságteljes erejével. Nem ragadt bele egyetlen szereptípusba sem, minden alkalommal új embert hozott létre a színpadon.
HirdetésBalázsovits Lajos közben a korszak egyik legkarizmatikusabb színészévé vált. Sármos, jóképű férfiként tartották számon, akinek a jelenléte azonnal hatott a közönségre. Nem véletlen, hogy Jancsó Miklós egyik kedvenc színésze lett, és több fontos filmben is együtt dolgoztak. A hetvenes években pedig egy egész ország is megismerte és megszerette: az Abigél című sorozatban Kalmár Péter szerepében tűnt fel, és attól kezdve nők ezrei rajongtak érte. Sokak számára ő lett az a férfi, akibe szinte észrevétlenül bele lehetett szeretni – egyfajta korabeli ideál.
Miközben a színpadon és a vásznon ilyen erővel volt jelen, a magánéletük egészen más ritmusban zajlott. Almási Éva többször is elmondta, hogy számára az igazi egyensúlyt az otthon csendje adja. A színpadon képes teljesen kitárulkozni, de civilben inkább visszahúzódó, szereti azokat a pillanatokat, amikor nincs körülötte zaj, csak a nyugalom és a gondolatok. Balázsovits Lajos egyszer így fogalmazott a kapcsolatukról: „Évával soha nem konkuráltunk… inkább együtt örültünk a másik sikerének.” Ebben a mondatban benne volt mindaz, ahogyan egymáshoz viszonyultak.
A család idővel új szerepekkel is gazdagodott. Almási Éva nagymamaként is fontos része lett unokája, Richárd életének, akit – saját szavaival élve – „renitens nagymamaként” szeret. Mindig igyekezett jelen lenni, segíteni, még akkor is, amikor a színház sok időt követelt tőle. Az unokához fűződő kapcsolat különösen szoros maradt, és amikor Richárd felnőve külföldre költözött tanulni, az egész család – így ő is – érzékenyen élte meg a változást.
Ahogy teltek az évek, a kezdeti szenvedélyből valami egészen más született. Nem halványult el, inkább átalakult: közös ritmussá, megszokott jelenlétté, olyan bizonyossággá, amit már nem kellett kimondani. Egy élet lett belőle, amelyben ott volt minden – a kezdet merészsége, a közös munka öröme, és az a csendes tudás, hogy egymás nélkül már nem ugyanaz a világ.
Balázsovits Lajos már nincs itt, de az a hosszú közös történet nem ért véget vele. Almási Éva tovább viszi mindazt, amit együtt építettek – a színpadon és azon túl is. És valahol még mindig ott él az a pillanat is, amikor egy fiatal színész egyszer csak kimondta:„Szerelmes vagyok beléd.”
