Szó nélkül bementem a szobámba és nem jöttem ki reggelig, bár éhes voltam és nagyon átfáztam.
A jegyeim egyre rosszabbak lettek, és amikor ezt elmondták az édesapámnak, ő nagyon megvert. Egyszer annyira megvert, hogy a mutatóujjam lebénult. A mai napig nem működik és az osztálytársaim is kinevettek miatta.
Később pedig nagyon erős fájdalmat éreztem a mellkasomban.
Apámat és anyámat nem érdekelte. Esténként az ágyban fekve egy dologról gondolkoztam. Arról álmodoztam bárcsak elmúlna ez a fájdalom, mert nem akartam, hogy apu és anyu haragudjanak rám. Én nagyon szeretem őket, ez az igazság.
Másnap az iskolában azt kérték, hogy rajzoljuk le, hogy mire vágyunk. A többiek autót, rakétát és szép babákat rajzoltak. De én nem.
Nem azért, mert én nem szeretem ezeket, hanem azért mert én leginkább egy szerető apáról és anyáról álmodtam. Ezért én egy családot rajzoltam: apát, anyát és egy fiút.
A többiek játszottak és mindenki boldog volt. Miközben rajzoltam, halkan sírtam. Nagyon szerettem volna olyan apát és anyát, akik szeretnek engem.
Amikor megmutattam a rajzomat, az osztályban mindenki csak nevetett.
Kimentem a táblához és azt mondtam:
Az én álmom a család!
Még hangosabban nevettek a többiek. Sírva azt mondtam:
Kérlek bennetek, ne nevessetek rajtam, nekem tényleg ez az álmom!
Lehet fizikailag bántani, lehet engem utálni, de kérlek bennetek ne nevessetek ki engem, kérlek titeket!
Én azt szeretném, hogy nekem is olyan szüleim legyenek, mint nektek, akik átölelnek, együtt nevetnek velem, akik értem jönnek az iskolába és örülnek, ha látnak. Tudom, hogy nem vagyok szép és gyenge vagyok, és tudom, hogy béna az ujjam, de arra kérlek titeket, ne nevessetek rajtam.
A tanárnő megpróbálta letörölni a könnyeimet. Azt hiszem, néhány gyerek megértett, de sokan továbbra is nevettek rajtam.
Miután kiosztották a dolgozatokat, rögtön láttam, hogy rosszul sikerült. Azonnal tudtam, hogy édesanyám nagyon dühös lesz.
Féltem hazamenni, de máshová nem mehettem. Próbáltam a lehető legkésőbb hazaérni.
Anyám dührohamot kapott. Megragadott és földhöz vágott, még a székbe is bevertem a lábam.
