Jobb az apósommal!
Férjemmel fiatalon, alig húsz évesen házasodtunk össze. Ő ragaszkodott a korai esküvőhöz, a saját szülei is ilyen fiatalon találtak egymásra.
Mindig is azt szerette volna, hogy huszonéves korára ő is apa legyen. Első gyermekünk pontosan egy évvel az esküvőnk után érkezett. Néhány hónappal később, alig negyvenhárom évesen meghalt a férjem édesanyja.
Apósom vigasztalhatatlan volt. Mivel otthon voltam újszülött kisbabámmal, gyakran meglátogattam, hogy jobb kedvre derítsem. Délutánonként a játszótéren találkoztunk, és mivel ő csak heti négy napot dolgozott, az ötödik napot mindig nálunk töltötte, hogy egy-két szabad órához jussak.
Néhány hónappal ezelőtt vettem észre, hogy apósom olyan furcsán néz rám. Vágyat ismertem fel a szemében. Minden alkalmat megragadott, hogy véletlenül hozzám érjen, megsimogasson. És be kell vallanom, ez a játékos (ma már tudom:) flörtölés nem volt ellenemre. Viszonylag fiatal ember, alig múlt negyvenhat. Mivel a férjem gyakorlatilag folyamatosan dolgozik, csak a munkájával törődik, gyakran érzem azt: nem is a fia, hanem ő maga a családom. És aztán megtörtént a dolog.
A szokásos pénteki barátnői traccs-partira indultam volna, amikor telefonált a barátnőm, hogy az aznapi találka elmarad. Örültem is, meg nem is. Amióta ugyanis vibrált közöttünk a levegő, nagyon vigyáztam, hogy ne maradjunk kettesben „veszélyes helyzetben.” Most is, ahogy lefektettem a kisfiamat aludni, azonnal elmentem a saját hálószobámba, hogy kicsit pihenjek. Félálomban vettem észre, hogy finom gyöngédséggel simogatja a hátamat, a lábamat, a karomat. Apósam keze azonban mind intimebb területekre vándorolt. Végül én nem bírtam tovább – és megadtam magam a vágynak. Csodálatos élmény volt. Egészen más a szerelmeskedés egy érett férfi karjai között.
Azóta általában elmaradnak a pénteki kimenőim, a barátnői találkozók. Arra azonban mindketten vigyázunk, hogy ezek a titkos együttlétek megmaradjanak kettőnk titkának.
