Eltűnt séta közben – majd megtalálták a vadászcsápdában rekedve egy 17 éves fiút
Az eltűnés rejtélye
Egy 17 éves fiú – megbízható, jó tanuló és sportos – egyszerű kirándulásnak indult egy nyári estén a külváros közeli zöldövezetben. Egy barátjával terveztek találkozni, majd együtt tértek volna haza. Pirossal és feketével kombinált ruhájában indult el: piros póló, fekete rövidnadrág volt rajta. Ám a találkozó sikertelenül végződött: nem jelent meg, és a telefonja azonnal elérhetetlenné vált. Ez kivételesen súlyos jel volt a család számára; a fiú semmivel sem szokott eltűnni, nemrég mindig pontos volt.
A megindult keresés
Amint kiderült, hogy nem érhető el, a család azonnal értesítette a rendőrséget. A helyi hatóságok, mentők, önkéntes csapatok és helyi lakosok mozdultak meg – mindenki részt vett a keresésben. A terep igencsak nehéznek bizonyult: nádas, sűrű bozótos, mocsaras részek, ismeretlen ösvények – a fiú utolsó ismert tartózkodási helye egy használaton kívüli gát közelében volt.
A csapatok drónokat és kutyás egységeket alkalmaztak, a búvárok pedig a vízparti részeket is átvizsgálták. Az éjszakákon végzett keresések csendjét csak a kutatók halk tanakodása és eszközeik nyikorgása törte meg. Mindenki abban bízott, hogy időben rátalálnak.
A hét sötét napja
A keresés egészen hét napig tartott. A közösség napról napra remélt. A szomszédok mécseseket és virágokat vittek a keresési helyszínhez, minden segítséget használtak. A szülők napról napra a rendőrségen, a drónvezérlő pontnál vagy a mezőn jártak, reménykedve és imádkozva.
Eközben a fiú fájdalmas küzdelmet vívott: a napközben is kiélezett csapda fogságában, sötétben és csendben. A fájdalomtól sokkos állapotba került, telefonja nem fogta a jelet, és hamar lemerült. A kiabálása – aki azt hallotta – csupán távolról visszhangzott.
A fájdalmas találkozás
A hetedik napon a sűrű nádasban egy kereső észrevett egy piros anyagrészletet. Felemelték, és a sásos növényzet közt … ott feküdt a fiú, oldalra dőlve, élettelenül. A lába egy rozsdás vadászc sapdába akadt, halálosan megsérült.
HirdetésA körülötte lévő törött ágak és letépett növények arról tanúskodtak, hogy életének utolsó perceiben küzdött a szabadságáért. Sokkoló volt a felismerés: a csapda csendes sírkamraként lett az utolsó helye egy fiatal életnek.
Azt hiszed, csak egy csapda – az utolsó gondatlanság
A találkozás után a megtört rendőrök közül többen könnyek között tették ki mécseseiket a gát körüli lépcsőre. Az egyik tiszt csak ennyit mondott:– "Először nem mertünk bemenni ide... hittük, nem lehet ilyen sűrű."
A tragédia súlya alatt az egész közösség megszólalt: kórházak, hatóságok, Önkormányzat, önkéntesek felszólaltak a vadászc sapdák betiltásáért – hogy senki más ne kerüljön így bajba sétáin.
Vegyes érzések és az elhunyt arca
A fiú elvesztése nem pusztán személyes tragédia volt – a város kollektív traumatizációját is előidézte. Az ő mosolygós arcát a közelmúltban megosztott szelfi örökítette meg: barátjával, boldogan intézték a búcsút, pedig senki sem sejtette, hogy már az "örökre búcsú" pillanata van folyamatban.
Mit tehetünk?
Egy fiatal élet árán tanult leckék
Ez a fiú története nemcsak tragédia: figyelmeztetés is. Egy figyelmetlenség – egy eldobott, elfeledett csapda – feloldhatatlan veszélyt jelenthet. Egy új barátjának emléke most átír mindannyiunk gondolkodását: a természetben járni öröm, de felelősség is. Hadd legyen belőle valami jó: legyen a csapda eltűnt múlt, és maradjon a fiatal élet tiszta emléke – mosollyal és figyelemreméltó szeretettel.
