Egy iskolában a tanár minden diák kezébe adott egy lufit, majd arra kérte őket, hogy írják rá a nevüket. Ezután minden lufit elengedtek az iskolában, így azok a földön hevertek. A tanár azt a feladatot adta a diákoknak, hogy mindenki keresse meg a lufit, amin az ő neve szerepel, erre a feladatra mindössze 5 percük van. A diákok nekiláttak a keresésnek, de 5 perc alatt egyikőjük sem találta meg a saját lufiját. Ekkor a tanár azt mondta, hogy minden diák vegyen fel a földről egy lufit és adja oda annak, akinek a neve szerepel rajta. Néhány perc múlva minden diák kezében ott volt a saját lufija. A tanár ekkor azt mondta: "Gyerekek, a boldogság olyan, mint a lufik. Ha csak a sajátodat keresed, nehezen találod meg. Ha törődünk egymással, ha segítünk egymásnak, a boldogságot is könnyebben megleljük együtt."