Ez a nő csak egy hajvágásra ült le, de fogalma sem volt, mi következik utána…
A fiatal nő bizonytalanul simult bele a fodrászszék hideg támlájába, miközben a tükörben saját tekintetével viaskodott. Évek óta hosszú haja mögé bújt: festette, csavarta, igazgatta, mintha a tincsekből épített fal megvédené mindattól, amit nem mert kimondani. De azon a napon valami eltört. Vagy inkább valami megszületett benne — a vágy a változásra, a bátorságra, arra, hogy végre levegőt vegyen.
A fodrász csöndben hallgatta, majd lassan letette az ollót. A fény megcsillant egy borotva pengéjén, mintha csak felhívná a figyelmét: most nincs visszaút. A nő torkában megakadt a levegő, de mégis bólintott. Az első mozdulat után nesztelenül hullottak a tincsek a földre, mintha évek súlya peregne le róla, és a csend hirtelen nem félelmet keltett, hanem felszabadított.
Mire a fodrász hátralépett, a tükörből nem ugyanaz az ember nézett vissza. Az arc, amelyet eddig a haj takart, most magabiztosabbnak tűnt, mintha valaki végre levette volna róla a láthatatlan kötéseket. A kopaszság nem gyengeség volt, hanem szabadság — olyan fajta, amelyért mások évekig küzdenek, ő pedig egyetlen bólintással elérte.
HirdetésAznap éjjel furcsa, bizsergető meleg árasztotta el a fejbőrét. Másnap a hajnali fény játékosan táncolt rajta, és valami egészen különös történt: apró, irizáló ezüst szálak kezdtek kibukkanni, nem a régi, fakó barna árnyalatban, hanem úgy ragyogva, mintha a fényt magukba szívták volna. Néhány nap alatt rövid, ezüstösen fénylő „korona” jelent meg a fején — a változás szinte tapintható lett.
Az emberek rácsodálkoztak, kérdezgették, milyen festék, milyen kezelés, milyen trükk áll a háttérben. Ő pedig csak mosolygott, cinkosan, kicsit hitetlenkedve, mert ő maga sem értette teljesen. Nem volt benne labor, tudomány vagy recept — csupán egy döntés, amitől megváltozott a világ körülötte.
Egyet azonban biztosan tudott: amikor merünk elengedni, akkor találjuk meg igazán azt, akik vagyunk. Néha el kell veszíteni azt, amitől azt hisszük, biztonságban vagyunk — legyen az haj, félelem vagy múlt —, hogy végre meglássuk a saját fényünket.
És néha egy fodrászszékben kezdődik minden.
