Az utóbbi idő nagyon rázós volt, arra sem volt időm, hogy mosogassak, vagy tusoljak.
A szemem táskás volt a kialvatlanságtól, bébiételes otthonkában voltam, a hajam csak úgy egy kontyba fel volt kötve, és persze nem voltam kisminkelve. Nem egy csillogó-villogó fénykép, de a világ egyik legszebb, és egyben legnehezebb dolgát az anyaságot örökítette meg.
Szükségem van arra, hogy emlékezzek erre az időszakra majd. Ha valamikor úgy érzem, hogy szomorú, és kilátástalan az életem, csak ránézek erre a képre, és máris sokkal jobb kedvem lesz, hiszen a világ legcsodálatosabb érzése, amikor egy ilyen kis puha test hozzád bújik.Ez az az időszak, amelyre örökre emlékezni akarok, hiszen az élet legcsodálatosabb érzése anyának lenni.
Készítsetek minél több fényképet a kezdeti időszakról, hogy örömmel tudjatok majd emlékezni.
