Budapest egyik tavaszi napján, 1963. április 16-án született meg Gesztesi Károly, aki akkor még Tóth Károlyként kezdte az életét. A gyerekkora nem volt egyszerű: szülei, Tóth Konrád és Neumann Zsuzsanna házassága felbomlott, és ez a törés korán megtanította neki, hogy a biztonság nem magától értetődő. Amikor édesanyja újra férjhez ment, egy új családi helyzetbe került, és később – már saját döntésből – felvette a Gesztesi nevet. Ez nemcsak egy névváltoztatás volt, hanem egyfajta újrakezdés is, identitásának része.
Gyerekként érzékeny és figyelő volt. Zongorázni tanult, komolyan érdekelte a zene, sőt egy ideig zeneszerzőnek készült. A sport is jelen volt az életében, vízilabdázott, ami fegyelmet adott neki, de a valódi terepe már ekkor a szereplés lett. Már fiatalon kitűnt a humorával és azzal a különös kisugárzással, amivel pillanatok alatt magára tudta vonni mások figyelmét. A sorkatonai szolgálata alatt is ezt emelték ki róla: életszerető, szervező típus volt, aki körül mindig történt valami.
A Színház- és Filmművészeti Főiskolára csak második próbálkozásra vették fel, ami egyszerre volt kudarc és motiváció. Amikor végre bekerült, már tudta, hogy nincs más út számára. A diploma után 1988 és 1990 között a Thália Színházban kezdett, majd a Miskolci Nemzeti Színház és a József Attila Színház következett. 1994 és 1998 között a Vígszínház társulatának tagja lett, ami komoly szakmai mérföldkő volt. Közben egy rövid időre Hollandiába is kiment, ahol egy luxusszállodában zongorázott – mintha az élet időről időre visszahívta volna a gyerekkori szenvedélyéhez.
A kilencvenes évektől fokozatosan vált ismertté. Nem egyetlen szerep vagy sorozat tette híressé, hanem sok apró, egymásra épülő munka. Feltűnt televízióban is, például a Szomszédok egyik epizódjában, majd sorra jöttek a filmszerepek. A kétezres évekre már széles körben ismert színész lett, különösen olyan filmek révén, mint a Valami Amerika vagy a Magyar vándor.
Az igazi, minden korosztályt elérő ismertséget azonban a hangja hozta meg. A magyar szinkron egyik meghatározó alakjává vált. Amikor megszólalt Shrek magyar hangjaként a Shrek című filmben, egy egész ország ismerte meg igazán. De ugyanígy az ő hangján szólalt meg Lando Calrissian a Star Wars világában, vagy Robert Baratheon a Trónok harca epikus történetében. A stúdiókban legendás volt a gyorsasága és ösztönössége – gyakran elsőre tökéletesen dolgozott.
A Jóban Rosszban című sorozatban dr. Füredi Attila szerepe már egy ismert színészt talált meg. Ez a karakter tovább növelte a népszerűségét, közelebb hozta őt a mindennapi nézőkhöz, de nem ez indította el a pályáját a siker felé – inkább megerősítette azt.
HirdetésA magánélete közben sosem volt nyugodt. Többször nősült, kapcsolatai szenvedélyesek voltak, de gyakran viharosak. Hosszabb ideig élt együtt Liptai Claudia-val, akivel közös gyermekük is született. Kapcsolatuk sokszor a nyilvánosság előtt zajlott, és nem volt mentes a konfliktusoktól. Más kapcsolataiból is születtek gyermekei, akikhez mély érzelmi szálak fűzték.
Apaként igyekezett jelen lenni, még ha az élete nem is mindig volt stabil. Szerette a gyermekeit, és bár nem volt tökéletes apa, fontos volt számára, hogy kapcsolatban maradjon velük. Talán éppen azért, mert ő maga is megtapasztalta, milyen az, amikor a család széthullik.
Barátai szerint egyszerre volt rendkívül szerethető és nehéz ember. Könnyen barátkozott, imádta a társaságot, a nevetést, de volt benne egy mélyebb, csendesebb oldal is. Időnként anyagi problémákkal és belső küzdelmekkel kellett szembenéznie, de mindig volt benne valami makacs élni akarás, ami újra és újra visszahozta a pályára.
Az utolsó éveiben a Bánfalvy Stúdió előadásaiban játszott, és tanított is a Talent Stúdióban. Átadta a tudását, segítette a fiatalokat, miközben maga is küzdött a saját nehézségeivel. 2015-ben Friderikusz Sándor műsorában, az Összezárva Friderikusszal első vendégeként még egyszer megmutatta azt az őszinte, sokszor ellentmondásos személyiséget, ami ő volt.
2020. január 4-én Budapesten hunyt el. Halála hirtelen jött, és sokakat megrázott. Nemcsak egy színész ment el, hanem egy hang is, amely generációk emlékezetében él tovább.
Az élete nem volt hibátlan. Tele volt döntésekkel, amelyek nem mindig vezettek jó irányba, és pillanatokkal, amikor újra kellett kezdenie. De volt benne valami különös erő: hogy mindig fel tudott állni, hogy mindig adott magából valamit a közönségnek. És talán ezért maradt meg ennyire sokakban – mert nemcsak szerepeket játszott, hanem egy nagyon is valóságos, esendő ember volt.
