Barabás Lívia közzétett egy posztot Facebookon, amiben leírja ezt az egyszerre kedves és szívszorító történetet. A hajléktalan bácsi parkolásban segédkezett neki, ezért pedig a hölgy adott neki 200 forintot. Mire visszaért a kocsijához, ez az üzenet várta a szélvédőre tűzve. A hajléktalan ezzel a pár sorral köszönte meg a 200 forintot.
Így köszönte meg a hajléktalan a 200 forintot
Köszönöm…
Furcsa világ ez…
én már fölülről nézzem?
Emberek báván vonulnak –
teli tárcával, üres szívvel
lelketlen krözuisok; nincstelen-
koldusszegényen.
[ ]Itt hagynám ugyan néha, maradni
ugyan minek? Lábtörlőül
néhány rongy-kis senkinek?
Mennék, de valami itt maraszt:
néhány tiszta lelkű ember,
s hogy remélve várok tavaszt.
Tavaszt: a lelkek új tavaszát
mikor a nyomorultat az,
ki duskodik, nem lépi át,
Lehajolni a nyomorulthoz
néha minden, bár szinte semmi
Teljesített kötelesség: embernek lenni!
Vers volna ez… vagy csak
valamiféle köszönöm?
Boldogság, ha véletlen néha
EMBERBE ütközöm…
Forrás: hír.ma
