Mindenegyben blog , mint a nevében is utalunk rá, minden benne van, ami szem-szájnak ingere.
Kedves böngésző a napi fáradalmaktól meg tud nálunk pihenni, kikapcsolódni, feltöltődni.
Mindenegyben blog -ban sok érdekes és vicces képet találsz. Ha megnyerte a tetszésedet csatlakozz hozzánk.
Rólunk:
Mindenegyben blog indulási időpontja: 2012. március
Jelenleg két adminja van a blognak: egy fiú és egy lány.
Kellemes böngészést Mindenkinek!
Az óvodában a kamerák rögzítették, ahogy egy fiatal óvónő ok nélkül bántalmazta a gyerekeket. Sajnos vannak, akiknek nem lenne szabad gyerekekkel foglalkozniuk.
Nem meglepő, hogy a nagymama nagyon dühös lett, amikor megtudta, mi történt az unokájával. Berontott a terembe, és azonnal számon kérte az óvónőt, fizikailag is konfrontálódva vele.
Nem adok semmit! Ez mindenem!” – kiáltotta a mosogatóárva, miközben a sporttáskáját a mellkasához szorította!
A gazdag étteremvezető meg volt győződve róla, hogy leleplezett egy tolvajt. De amikor meglátta, MI van a táskában, egyszerűen LEFAGYOTT A DÖBBENETTŐL... 😱
Bálint a „Menedék a Fenyvesben” nevű étterem hátsó irodájában ült. A szoba szűk volt, a sarokban zümmögő radiátorral, az ablakot már napok óta nem nyitotta ki senki. A férfi a monitort bámulta összehúzott szemöldökkel. Mellette csendben álldogált az egyik biztonsági őr, Stefi.
– Állj! – emelte fel a kezét Bálint. – Tekerj vissza tíz másodpercet.
A biztonsági kamera felvétele szemcsés volt és fakó. A képen egy vékony alkatú lány, munkaruhában, lopva körbenézett, aztán gyorsan becsúsztatott valamit egy nagy sporttáskába, amit a hátsó ajtó mellett hagyott.
– Ez minden nap így megy? – kérdezte Bálint, miközben megdörzsölte az orrnyergét.
– Két hete minden este – bólintott Stefi. – Mindig ugyanabban az időpontban, a műszak vége előtt.
A képernyőn a lány – Nadia – felkapta a táskát, és kissé görnyedten kisétált az ajtón.
Bálint hátradőlt a székében. Három éve dolgozott éjt nappallá téve, hogy ezt az éttermet felépítse. Minden villa, minden terítő, minden csempe az ő két keze munkáját dicsérte.
És most, amikor végre kezdett kicsit fellélegezni, amikor az adókat is rendesen fizette…
– Szerinted mit visz el? – kérdezte, miközben kinézett az ablakon, ahogy a hópelyhek nekicsapódtak az üvegnek, majd piszkos cseppekké váltak.
– Nem tudom pontosan. A konyhából semmi sem hiányzik. Sem étel, sem edény.
– Rendben – mondta végül Bálint, és felállt. – Ezt most én intézem.
Ahogy kilépett a hátsó kijáraton, a hideg szél arcon csapta. Megszaporázta a lépteit, és a parkoló végében elérte Nadiát, aki épp nyitotta az ajtót, hogy kilépjen a sötétbe.
– Nadia! – szólt rá határozottan.
A lány megdermedt. A sárgás utcai lámpa fényében az arca sápadtnak tűnt, mint egy szellem. Azonnal a mellkasához szorította a sporttáskát, mintha az lenne az utolsó védelme.
– Bálint úr? – kérdezte remegő hangon, de volt benne valami makacsság. – Mit keres itt?
– Beszélni akarok veled – mondta a férfi, miközben közelebb lépett. – Láttam a felvételeket. Minden nap elviszel valamit innen. Mi van abban a táskában?
Nadia szeme tágra nyílt, tele volt rémülettel.
– Én... én nem vittem el semmit – hátrált, miközben a keze már a kilincs felé tapogatózott. – Esküszöm!
– Akkor mutasd meg, mi van benne! – Bálint előre nyújtotta a kezét.
– Nem! – csattant fel Nadia, olyan hirtelen és olyan erővel, hogy Bálint meglepetten hátralépett. – Nem adok semmit! Hagyjon engem békén!
Bálint meghökkent. A helyzet sokkal több volt, mint amit a kamera mutatott.
És akkor... amikor végre sikerült belenéznie a táskába...
egyszerűen LEFAGYOTT A DÖBBENETTŐL... 😱. 😱
Folytatás lent az első hozzászólásban
Nem adok semmit! Ez mindenem!” – kiáltotta a mellkasához szorított sporttáskával a fiatal mosogató...
Kedveld Te is!