Nem is tudtam, hogy bír ennyi történet és verzió lefutni ennyi idő alatt. De nem!!!! Egyik sem volt a megfelelő válasz. A doki nyitotta a száját és a következő mondat hangzott el! Találtunk valamit a fejében. Egy tumort ami terjeszkedik. Hirtelen csípőtől bokáig görcsbe rándultam, könnyek szöktek a szemembe és annyit tudtam válaszolni, hogy MEG FOG HALNI???? A válasz: Anya, higgye el, mindent megtesznek majd érte. A daganat nagyon rossz helyen van. Nem valószínű, hogy műthető és elég nagy is. De mindenképp meg kell operálni, mert különben belehal. Már megrendeltem az intenzív mentőt, mert speciális szállítást igényel! (barkasz ölben) Nem tudtam mit válaszolni csak remegtem teljes testemben és a fejem üres volt. Cikáztak bennem a gondolatok, de nem fogtam fel. Azok a szavak jutottak eszembe, hogy nem kell MR mert nincs olyan tünet, ami indokolná…. meg, hogy vannak a fiamnál sürgősebb esetek is……
és a várva várt folytatás:
Cikáztak bennem a gondolatok, de nem fogtam fel. Csak remegtem és sírtam. Időközben megérkezett a mentő, betolták a mindenféle gépekkel felszerelt hordágyat a vizsgálóba és 2 perc múlva már tolták is ki a fiacskámat. Loholtunk a mentőautó felé. Bátyus még bódult volt az altatás miatt, így nem is vette észre az állapotomat. Leírhatatlan milyen ürességet éreztem. Már nem voltak gondolataim, már nem jutott semmi eszembe. Lábaim elgyengültek és csak lépett egyik a másik után. Zokogtam…. Beültünk a mentőbe. Sziréna bekapcsolva és indulás az idegsebészetre. A mentőből kiszállva bementünk a mentős betegfelvételi osztályra, ahol míg nekem felvették az adataimat, a drágámat felvitték a idegsebészeti gyermekosztályra. Alig bírtam beszélni, csak szerettem volna a gyermekem mellett lenni. Nem nagyon emlékszem a további eseményekre, csak arra, hogy már itt vagyunk és kiabálok a kórház udvarán az ég felé nézve! Hogy nincs ISTEN!!!!! Mert ha lenne, nem lenne képes ezt tenni egy gyermekkel. Egy ártatlan gyermekkel aki a világáról nem tud még, olyan fiatal! Az események pörögtek. Jött az orvos megmutatta az MR felvételt, amin tisztán látszódott a daganat elhelyezkedése és mérete. Azonnal operálni kell, de mivel kiszáradt állapotban van és konzultársakat is kell hívnia, így hétfőn reggel műtik! Elmagyarázta mi vár ránk. Én kiragadtam szavaiból a kicsit pozitívabb dolgokat és nem voltam hajlandó másra sem gondolni! Január 18. Vasárnap. épp ma ügyeletes a doktor bácsi, aki holnap kiszedi a drágám fejéből az UFO tojást. Leülünk, magyaráz, kockázatokat sorol, mutatja ismét a felvételt, amin látszik, hogy a kisagy szinte ¾- ed részét kitölti… Nem is fogom fel, hogy bír vele létezni… Hogy-hogy csak ennyi a tünet. Hol volt eddig a daganat… A doki közli épp ideje kivenni. Doktor bácsi kérdezi, van még valami kérdésem? Zavarodottságomban csak annyit tudtam kinyögni, hogy köszönöm nem! nem szeretnék több hülyeséget hallani! Majd kezet fogtunk és elköszöntünk. Hétfőn reggel 07:45 kor megérkezett a hordár fiú és tolta is kifele őt! Loholtunk utána és lopva egy fél másodpercet arcon csókoltam a drága zokogó és rettegő gyermekem. Majd becsukódott a műtő ajtaja és eljöttek a néma percek…… A műtét 3 órás ha nincs komplikáció. 3 hosszú dermesztő óra. Eljött a 11 óra és kinyílt az ajtó!!! Bekötött fejecskével tolták kifele orvosi kísérettel. nem álltak, meg. Nem beszélgettek. siettek a steril szobába vinni, közben hátranéztek és annyit szóltak, hogy minden rendben volt. Amit ki kellett venni kivettek és nem volt nagy vérveszteség. A műtét nem volt számára megterhelő. Majd ajtó becsuk. De a szívemet végtelen nyugalom szállta meg! Vége van!!!! kivették!!!! és ÉL!!!!! Aznap már nem mehettünk be hozzá, mert az is a szabályzatban van a gyermekek egészsége védelmében, hogy a frissen műtött gyermekek 24 óráig nem látogathatóak! Tudomásul vettük és hazajöttünk! Nem is érdekelt, hogy lesz e komplikáció, hogy tud e beszélni, hogy nem e bénult le…. Nem érdekelt semmi! Mert az a végtelen nyugalom ami rám szállt tudatta velem, hogy minden rendben van! Felépül és visszakapom a régi kisfiam!A történetet a továbbiakban nem részletezem. Voltak bukkanók még a kórházi lét során. Voltak rettenetes napok mikor vele sírtam a fájdalmai miatt. Tud beszélni, mozog minden porcikája, hízott 50 dkg-ot és csúnyán is beszél! Hát kell ennél több????!!!
