Bírálni, a rosszat meglátni könnyű. Ez a levél az egyik legszebb emlék egy emberről, amit valaha olvastunk!
Tudjuk, hogy a ráérő, engedékeny nagymamával nehéz versenyezni, és ha nem figyel arra, amit kérünk tőle, sok mindent el tud rontani, de nagyon. Egy háromgyermekes családanya a saját bőrén érezte ezt. Aztán az anyósa hirtelen meghalt, ami mindent megváltoztatott. Az anyukában is. Nyilvánosan gyónta meg érzéseit. Érdemes odafigyalni rá!
"Mindent megadtál nekik, amit kértek. Második adagot a desszertből, édességet vacsora előtt, még néhány percet a fürdőben, pénzt fagyira, amikor én nem szerettem volna. Amire rámutattak, az övék volt, hogyan fognak így bármit is értékelni - gondoltam mindig.
Nehezteltem azért, mert a születésnapokon megvetted nekik a legdrágább ajándékokat. Hogyan tudtam volna így versenyezni vele, és megtanítani, hogy a legszebb ajándékok nem a tárgyak?
Hogyan tudtam volna azt felülmúlni, amikor te készítettél nekik vacsorát? Három gyereknek háromfélét! Hogyan lett volna időm minden áldott nap apró ajándékokat beszerezni, ahogy te szoktad?
A nagymamák feladata az, hogy elkényeztessék az unokáikat? Nevetséges!
Meg kellett mondanom nekik, hogy meghaltál. Hogy nem leszel ott a szalagavatón, a ballagáson, az esüvőjükön. Nem voltak felkészülve rá, de meg kellett tennem.
És nekem csak most kell rájönnöm, hogy mindig csak arra gondoltam, mennyire elrontod, s nem pedig arra, hogy mennyire szereted őket. Pedig csodálatos átéléssel főztél nekik, mindig meghallgattad a legkisebb problémájukat is, megdicsérted az iskolai hangversenyen előadott hamiskás produkciójukat, csillogó szemmel ültél minden meccsükön, s fáradhatatlanul mentél velük mindenhová, ahová mi nem tudtunk.
