Bemutatkozás

MindenEgybenBlog

Mindenegyben blog , mint a nevében is utalunk rá, minden benne van, ami szem-szájnak ingere.
Kedves böngésző a napi fáradalmaktól meg tud nálunk pihenni, kikapcsolódni, feltöltődni.
Mindenegyben blog -ban sok érdekes és vicces képet találsz. Ha megnyerte a tetszésedet csatlakozz hozzánk.

Rólunk:
Mindenegyben blog indulási időpontja: 2012. március
Jelenleg két adminja van a blognak: egy fiú és egy lány.
Kellemes böngészést Mindenkinek!

Igaz történetek
Mindenki ismer a faluban és tudják, hogy egyedülálló apaként, de büszkén nevelem gyerekeimet! Attól viszont, amit tegnap reggelre találtam a kerítésemre felakasztva, még én is elsírtam magam - Vannak még köztünk Ilyen emberek?
Mindenegyben Blog - 2018. szeptember 18. (kedd), 22:29

Mindenki ismer a faluban és tudják, hogy egyedülálló apaként, de büszkén nevelem gyerekeimet! Attól viszont, amit tegnap reggelre találtam a kerítésemre felakasztva, még én is elsírtam magam - Vannak még köztünk Ilyen emberek?

Hirdetés
Hirdetés
2018 szept 18

Mindenki ismer a faluban és tudják, hogy egyedülálló apaként, de büszkén nevelem gyerekeimet! Attól viszont, amit tegnap reggelre találtam a kerítésemre felakasztva, még én is elsírtam magam - Vannak még köztünk Ilyen emberek?

Hirdetés
[ ]

Mindenkit ismerek ebben a faluban, nagyon sok emberrel kimondottan jó viszonyban vagyok. Sajnos a feleségemet egy munkahelyi balesetben elvesztettem, így most egyedülálló apaként nevelem két gyermekemet. A cég fizetett nekünk kártérítést, amiből tudtunk venni egy kis vályog házat. A kártérítés csak a feleségem cégének a jóindulatából lett kifizetve, mert sajnos a saját hibájából következett be a tragédia. Én egy büszke ember vagyok, nem szoktam elfogadni segítséget senkitől. Amink van, azt mind én teremtettem meg a gyerekeim számára. Van, hogy nem úgy jönnek össze a dolgok, olyankor inkább nem eszek, de nekik mindig mindenük megvan amire éppen szükségük lehet. Tegnap reggel nagy meglepetésemre egy hatalmas zsák volt a kerítésünkre felakasztva. Azt hittem először, hogy valaki a szemetét akasztotta fel. Miután levettem belenéztem és legnagyobb megdöbbenésemre a zsák tele volt mindenféle gyerek holmival. Volt abban pólóktól kezdve a rövid nadrágokon át, a téli ruhákon keresztül a cipőkig, szandálokig. Sőt még kisebb játékok és plüssök is akadtak köztük. 

Hirdetés

Mint mondtam büszke ember vagyok, de abban a pillanatban nem szégyelltem magam elsírni. Hihetetlen, hogy léteznek még ilyen emberek, akik ennyire emberségesek, és empatikusak. Köszönöm Neked és remélem kiderül ki is voltál, mert szeretném ezt megköszönni személyesen is, megölelni Téged, hiszen fényt és reményt hoztál nekem. Remélem eljut hozzád ez a bejegyzés! Kérlek Titeket osszátok meg minél többen! Horváth Viktor Az alábbi gombok segítségével oszthatod meg a cikket, ha fontosnak találod a mondanivalóját!

Kapcsolódó cikkünk
„Ettől a hónaptól kezdve külön kasszán leszünk” – jelentette be a férj. „Rendben” – felelte nyugodtan a feleség. Már régóta készült erre. A férj válaszától majdnem MEGFULLADT… 😲😲😲 A frissen sült csirke fűszeres illata belengte a konyhát, meghitt és otthonos hangulatot teremtve. Éva óvatosan kivette a sütőből az aranybarnára sült húst – Gábor kedvencét, amit immár 18 éve, minden pénteken elkészített. A konyhában halkan csörrentek az evőeszközök. 17 éves lányuk, Kata rutinos mozdulatokkal terítette meg az asztalt. „Vacsora kész” – jelentette ki Éva, miközben a forró csirkedarabokat a tányérokra tette. A konyhaajtóban feltűnt Gábor, arcán furcsa, kissé feszült mosollyal. Éva azonnal észrevette ezt. Az együtt töltött évek alatt már megtanulta olvasni férje arckifejezéseit. És ezt a pillantást túl jól ismerte. Általában így nézett, amikor valami fontosat akart közölni, de nem volt biztos benne, hogy a hír örömöt vagy felháborodást fog kiváltani. „Milyen jó illatok vannak” – mondta Gábor, miközben helyet foglalt az asztalnál. „Egyébként… van egy ötletem.” Éva mozdulatlanná dermedt a merőkanállal a kezében, és figyelmesen nézett rá. Kata az asztalnál ülve úgy tett, mintha elmerülne a telefonja képernyőjében, de a szeme sarkából érdeklődve figyelte a beszélgetést. „Figyelj, drágám…” – kezdte Gábor, miközben gondosan levágott egy falat szaftos csirkét, és elégedetten bekapta. „Arra gondoltam… át kéne gondolnunk a családi költségvetésünket.” Éva nyugodtan leült egy székre, bár a szívében megjelent a baljós előérzet szúró érzése. „Hogy érted ezt?” – kérdezte, igyekezve semleges maradni. „Úgy, hogy ettől a hónaptól külön kasszán leszünk.” Gábor szalvétával megtörölte a száját, láthatóan élvezve a helyzetet. „Alaposan kiszámoltam mindent, és arra jutottam, hogy ez a legigazságosabb megoldás. Mindenki csak a saját maga által megkeresett pénzt költi el.” Olyan elégedetten jelentette ezt ki, mintha valami forradalmian nagyszerű ötlettel állt volna elő. Kata felemelte a fejét a telefonjából, és egyenesen az apjára nézett: „De anya nem dolgozik…” „Pontosan ezért” – folytatta Gábor, mintha meg sem hallotta volna a lánya reakcióját. „Ésszerű, ha adok neki egy fix összeget a háztartási kiadásokra, de a saját pénzemmel én rendelkezem.” Éva nyugodtan levágott egy kis darab csirkét, komótosan elrágta, mintha alaposan átgondolná a hallottakat. A konyhában feszült csend telepedett meg, csak a régi falióra halk kattogása hallatszott. „Rendben” – mondta végül Éva egyenletes hangon. Gábor a következő pillanatban majdnem megfulladt attól, amit ezután hallott… 😲😲😲 Folytatás az első kommentben a kép alatt 👇👇👇

– Ettől a hónaptól kezdve külön kasszán vagyunk – jelentette be Gábor, miközben helyet foglalt az asztalnál.

–...

Elolvasom a cikket
Hirdetés
Megosztás a Facebookon
Hirdetés
Hirdetés