🔥 Mindenki kinevette a robotfiúnak csúfolt kisfiút – de amikor egy nagymama meglátta a lábát, elszabadult a pokol!

A robotfiú a Dunaparton

A pécsi Árpád Gimnázium udvarán hűvösen hullt az őszi reggel fénye a kövekre. A levegőben friss avar illata keveredett a diáksereg zsibongásával, amely minden nap ugyanazzal a harsány energiával töltötte meg a díszudvart.

– Nézzétek már, itt jön a fémsrác! – rikkantotta el magát Gellért, a hetedikesek félelmetes nagyhangúja.

A diákok egyből felnevettek.
Az ugratás középpontjában egy vékony, komoly arcú tizenkét éves fiú állt, akinek minden lépésénél halk katt hang csendült fel.

Kristóf megfeszült. Tudta, hogy megint ő lesz a célpont.

A jobb lába helyén kifinomult, titánból készült protézis volt – korszerű, drága, mégis mindenki csak a furcsaságot látta benne. Ő maga pedig egyre inkább úgy érezte, hogy csak egy kívülálló darab vasdarab az élő emberek között.

– Hé, robot! – kiáltotta már megint valaki.
– Elakadt a rendszer? Más hangkártyát is tudsz? – hahotázott egy másik.

Kristóf lehajtott fejjel haladt tovább. A pécsi építőipari nagyvállalkozó, Farkas Balázs fiaként a legtöbb diáktól tiszteletet kellett volna kapnia – de a gyerekek világában a pénz nem véd meg attól, ha más vagy.

A fiú zsebre dugta a kezét, hogy ne látszódjon, mennyire remeg.

Aztán történt valami, amihez hasonlót még sosem tapasztalt.

Egy hang, halk, de szilárd, megtörte a gúnyolódást:

– Hagyjátok már abba. Nem vicces.

A tömeg elcsendesedett.
Egy lány lépett előre a háttérből.

Sötétbarna bőre meleg árnyékot vetett az arcára, haja két copfban tekeredett a vállára, tornacipője oldala pedig repedezett volt – látszott, hogy nem új darab. Ő volt Tasi Zita, aki pár hónapja költözött a városba.

– Te… mit szólsz bele? – kérdezte gyanakodva Gellért. – Még nem is ismered ezt a… ezt a…

– Kristófot – vágta rá Zita. – És de, ismerem. Barátom.

Csend.
Kristóf úgy érezte, mintha megállt volna körülötte a levegő.

Barátom.
Ezt a szót még senkitől sem hallotta itt.

Gellért felhorkantott.

– Barátod? A robotfiú? Biztos megtaláltad a Bekapcsolás gombot rajta?

A csúfolódók ismét nevetni kezdtek, de Zita nem mozdult.
Szeme dacosan csillogott.

– Menjünk – fordult Kristóf felé. – Nem kell velük foglalkozni.

A fiú csak bólintani tudott. A torokszorító megalázottság mellé valami új érzés keveredett: hála, megkönnyebbülés, és egy halvány remény, hogy talán mégsem teljesen egyedül van.

Zita otthona – a félelem kezdete

Aznap délután Zita meghívta Kristófot magukhoz, hogy együtt készüljenek a történelem dolgozatra.

A Kertváros egyik régi, zöldre festett társasházához értek. A folyosón terjengő ételszag, a kopott kavicsos lépcső és a távolból hallatszó rádiózene olyan ismerős, otthonos hangulatot árasztott, amilyet Kristóf már rég nem érzett.

Becsöngettek.
Az ajtó kinyílt, és egy hatvan körüli asszony nézett rájuk.

Tasi Julianna, Zita nagymamája.

– Jöttök már, drágáim? – mosolygott a lányára, aztán amikor meglátta Kristófot és a fémlábat, a mosoly megremegett, majd teljesen eltűnt.

A nő arca elfehéredett.
Mintha egyszerre fagyna meg benne minden mozdulat.

– Jól… jól van? – suttogta alig hallhatóan.

– Igen, mama – mondta Zita. – Ő Kristóf, a barátom. Vele tanulok.

A nagymama azonban nem vette le a szemét a protézisről.
Közelebb lépett, óvatosan, mintha valami veszélyes tárgyat vizsgálna.

– Kisfiam… – kezdte, rekedt hangon. – Ki állította be neked ezt a lábat?

Kristóf zavarban lesütötte a tekintetét.

– A… mostohaanyám. Ő intézett mindent.

Zita nagymama ajkai összeszorultak.
Ekkor már nem csupán félelem volt a szemében – hanem felismerés.

– Ez így nem jó – jelentette ki, és a hangja olyan határozott volt, hogy Kristóf összerezzent. – Ez a szerkezet rosszul van beállítva. Nagyon. Így csak árt.

A fiú szíve összeszorult.

– Tudom, néha fáj… de azt mondták, ez normális.

– Nem, ez nem normális – rázta a fejét Julianna. – Most azonnal felhívjuk az apádat.

Kristóf köhintett, és halkan hozzátette:

– Anya… már nincs. Balázs apu új felesége, Ágnes intézi a kezeléseimet. Ő mondta, hogy így kell lennie.

A nagymama szeme megvillant.
Valami sötét gyanú suhant át rajta.

– Add ide az apád számát – mondta. – MOST.

A fiú remegő hangon lediktálta.

A milliárdos apa érkezése

Nem telt bele tíz perc, az ajtón kopogás dördült.

Belépett Farkas Balázs, Pécs egyik leggazdagabb üzletembere. Magas volt, elegáns, mégis megviselt az arca – mintha az élet csak a munkához adott volna erőt, a családhoz már nem.

– Jó napot kívánok – mondta feszülten. – Mi történt? Azt mondta telefonban, sürgős.

Julianna nem kertelt.

– A fia szenved. Nem a sérülése miatt, hanem azért, mert valaki direkten akadályozza a gyógyulását.

Balázs felkapta a fejét.
– Ezt hogy érti?

Az asszony mutatóujja Kristóf lábára siklott.

– Ez a protézis rosszul van beállítva. Azt inkább mondanám, hogy szándékosan van elrontva. Így a gyerek izmai folyamatosan károsodnak. Mintha valaki azt akarná, hogy mindennap gyengébb legyen.

Kristóf érezte, ahogy a világ megszédül alatta.

Az apja arca eltorzult – értetlenségből dühbe, majd valami mélyebb, hidegebb felismerésbe csapott át.

– Az orvos? – kérdezte rekedt hangon.
– Nem – felelte a nagymama. – Aki beállította… az ő mostohaanyja.

Balázs öklei megfeszültek.

Egy pillanatig senki sem szólt. A levegő súlyos volt, mint egy viharfelhő, amely bármelyik másodpercben lecsaphat.

Végül az apa megszólalt.

– Mindent ki fogok deríteni. Ha igaz, amit mond… akkor felelni fog érte.

És a tekintetéből látszott: ez nem fenyegetés.
Ez ígéret.

A hazugságok háza

Aznap este Pécs felett nehéz, felhős ég borult, mintha az egész város együtt lélegezne Kristóffal. A családi villa a Mecsek oldalában állt, üvegkorlátos terasszal, gondosan nyírt sövénnyel, mintha egy magazinból vágták volna ki.

De belül… valami mindig hideg volt.

Kristóf a hátsó ülésen ült, ahogy az apja hazafelé vezetett. A kocsi belső világítása tompán világította meg az arcát. Az izmai még mindig emlékeztek Julianna néni szavaira: „szándékosan van elrontva".

– Apa… – szólalt meg óvatosan. – Te szerinted is… tényleg így van?

Balázs nem válaszolt azonnal. A szeme előre szegeződött, a keze erősen fogta a kormányt.

– Nem akarok úgy hinni el valamit, hogy ne ellenőrizzem – mondta végül. – De Tasi Julianna nővérként dolgozott harminc évig a sebészeten. Nem beszél a levegőbe.

– Lehet, hogy csak… téved? – reménykedett a fiú.

Az apja keserűen elmosolyodott.

– Remélem, Kristóf. Istenemre mondom, jobban remélem, mint bármit az elmúlt években.

Kristóf tudta, hogy nem csak a lábáról van szó. Hanem arról is, kiben hitt eddig.

Ágnes… amikor az édesanyja meghalt, ő jött a házba, illatos parfümmel, meleg mosollyal. Eleinte igyekezett „kedves mostoha” lenni, sütött neki brownie-t, segített a tanulásban, azt mondta, ő lesz a „második anyukája”.

Aztán baleset történt.

Egy esős novemberi este, egy csúszós zebrán, egy figyelmetlen sofőrrel. Az édesanyja nem élte túl, ő pedig kómában feküdt, majd a jobb lábát már csak műszaki rajzokon láthatta viszont, mint egy régi, elavult modellt.

És Ágnes lett a minden.

Legalábbis úgy tűnt.

A villa csendje

A kocsi begördült a felhajtóra. A házban alig pislákolt fény – csak a nappaliban égett a hatalmas állólámpa. Az üvegfal mögül látszott Ágnes sziluettje, ahogy a kanapén ül, keresztbe tett lábbal, egy kristálypohár borral a kezében.

Balázs mély levegőt vett.

– Menj fel a szobádba, kisfiam – mondta halkan. – Én beszélek vele.

Kristóf bólintott, de a gyomra görcsbe rándult. Részben mert félt attól, mi derül ki… részben meg attól, hogy semmi sem fog.

Amikor beléptek, Ágnes arcán mosoly jelent meg.

– Drágám, aggódtam! Mi ez a nagy sürgős hívás? – fordult Balázs felé, majd Kristófra pillantott. – Szia, kincsem. Fájt ma a lábad? Felhívtalak volna az orvost, ha…

– Hagyd – szakította félbe Balázs, szokatlanul kemény hangon. – Beszélnünk kell. Most.

A mosoly egy pillanatra megakadt a nő arcán, mint amikor egy lemez megugrik.

– Jól van… – tette le a poharat az asztalra. – Mi történt?

Balázs mély levegőt vett.

– Ma egy szakember – egy régi, tapasztalt nővér – megvizsgálta Kristóf lábát. Azt mondta, a protézis rosszul van beállítva. Nem véletlenül. Olyan módon, ami hosszú távon tönkreteszi az izmait.

Ágnes arca elsápadt, de Kristóf nem tudta eldönteni, igazi félelem-e, vagy jól játszott döbbenet.

– Micsoda? – emelte fel a hangját. – Ez képtelenség! A legjobb orvosokhoz hordom! Minden papírt átnéztem!

– Pont ez az – vágta rá Balázs. – Minden papír nálad van. Te beszélsz az orvossal. Te intézed a gyógyszereket. Még az ütemezést is te ellenőrzöd.

– Mert te soha nem érsz rá! – csattant fel a nő. – Valakinek gondoskodnia kellett róla!

Kristóf a lépcsőn állt, félúton a nappali és az emelet között. Úgy érezte, mintha két világ között lebegne. A szíve a torkában dobogott.

– A gyógyszerek… – szólalt meg halkan Balázs. – Amit naponta szedsz, Kristóf. Mondd el, hogy érzed magad tőlük.

A fiú habozott.

– Fáradt vagyok. Gyakran. Néha mintha a lábam… még gyengébb lenne. De azt mondták, ez így normális a gyógyulásnál.

– Ki mondta? – Balázs tekintete villámként csapott Ágnesre.

A nő széttárta a karját.

– Az orvos, Balázs! Ki más mondaná?! Hát szerinted én kitalálom a gyógyszereket a netről?

Kristóf hallotta a hangján, hogy remeg kicsit. Apró, alig észrevehető repedés volt a gondosan felépített szerep falán.

– Holnap elmegyünk egy másik orvoshoz – mondta Balázs. – Egy olyanhoz, akit én választok, és akivel én beszélek. Minden leletet, papírt, receptet hozni fogsz magaddal.

Ágnes arca eltorzult.

– Te most azt sugallod, hogy én… ártani akarnék neki? – sziszegte. – Annak a gyereknek, akit éveken át gondoztam, amikor te tárgyalásról tárgyalásra jártál, és a saját fiad alig látott?!

Balázs szemében fájdalom villant. A vád nem volt teljesen alaptalan.

– Ha bármi kiderül, ami nem stimmel – folytatta csendesen – akkor mindegy, mennyi süteményt sütöttél. A fiam az első. És meg fogom védeni.

A csend trillaként feszült a levegőben.

Kristóf érezte, hogy valami eltört. Valami, amit már régóta repesztett a kimondatlanság, most végre megadta magát.

Másnap a klinikán

A pécsi klinika folyosója hosszú volt és visszhangos. A fehér csempék, a fertőtlenítőszag és a lépteik kopogása valahogy mind felerősítette Kristóf félelmét.

A gyerekrehabilitációs központban várakoztak. Egy magas, középkorú férfi lépett hozzájuk, fehér köpenyben, szemüveggel. Arcán fáradt, de őszinte érdeklődés.

– Jó napot, Farkas úr. – kezet fogott Balázzsal. – Dr. Sándor Bence vagyok. Beszéltünk telefonon. Ő lenne Kristóf?

– Igen – bólintott az apa. – A fiam.

Dr. Sándor lehajolt a fiúhoz.

– Szervusz, Kristóf. Ma egy kicsit megnézzük, hogy érzi magát a lábad. Fáj most?

– Néha – felelte a fiú. – De ma… csak olyan fura. Nehéz.

– Rendben. Akkor menjünk be a vizsgálóba.

Ágnes a sarokban állt, összekulcsolt kézzel, mintha ő aggódna a legjobban. A szemében időnként megvillant valami ideges.

A vizsgálat hosszú volt. Dr. Sándor megmozgatta a lábát, megnyomkodta a combizmát, megkérte, hogy álljon rá, majd gépekkel mérte az izomerőt. Egy másik helységben röntgent csináltak, majd egy számítógépes elemzést futtatott a protézis beállításairól.

A végén visszaültek egy kicsi, de barátságos szobában, ahol az orvos monitoron nézte az adatokat.

A szemöldöke lassan összehúzódott.

– Tudom, hogy sokszor mondják ezt a szülőknek – szólalt meg végül –, de most kivételesen tényleg így van: jó, hogy eljöttek. Méghozzá sürgősen.

Balázs torka kiszáradt.

– Miért? – kérdezte.

Dr. Sándor a monitorra bökött.

– A protézis beállításai több ponton is kifejezetten rosszak. Nem csak kényelmetlenek – hosszú távon izomsorvadást okoznak. Lassan gyengítik a lábát. Ha így folytatódik, egy idő után még a jelenlegi állapotánál is rosszabb lesz a mozgása.

Kristóf gyomra összerándult, mintha belülről rúgták volna meg.

– Ez… véletlen? – kérdezte halkan Balázs, bár a hangján érződött, hogy fél a választól.

– Nézze – sóhajtott az orvos. – Hibázni mindenki tud. De itt olyan paraméterek vannak elállítva, amiket laikus alig tud megérteni. Valakinek nagyon is tudnia kellett, mit csinál. Ez nem tűnik véletlennek.

A csendben csak az óraketyegés hallatszott.

– A gyógyszerek? – kérdezte Balázs rekedt hangon.

– Ezeket szedi? – Dr. Sándor felemelte a mappát, amit Ágnes hozott.

– Igen – vágta rá a nő.

Az orvos összeráncolta a homlokát, végigfuttatta a szemét az adagokon.

– Némelyik indokolt. De… vannak köztük olyan izomlazítók és nyugtatók, amelyek ebben a dózisban feleslegesek, sőt… – ránézett Kristófra. – gyengítik az izmokat, és fáradékonnyá teszik.

Balázs arcából kifutott a vér.

– Ki írta fel ezeket? – kérdezte.

Ágnes tétován felelt.

– Hát… a kezelőorvos. A múltkori kontrollon…

– Melyik kezelőorvos? – vágott közbe Balázs, most már jeges hangon. – Nevet kérek, nem mesét.

A nő előkotort egy receptet.

Dr. Sándor rápillantott, és lassan a széke támlájának dőlt.

– Ez… – elhallgatott, mielőtt kimondta volna a nevet. – Ezt én alá sem írtam volna. És őszintén kétlem, hogy a kollégáim bármelyike ilyen kombinációt javasolt volna.

Felnézett.

– Farkas úr… nagyon komolyan mondom: itt vizsgálat lesz. Nemcsak orvosi, hanem… valószínűleg jogi is.

Ágnes elvörösödött.

– Tehát most azt állítja, hogy hamis a recept? – kiabálta. – Hogy én magam írtam rá az orvos nevét?! Ez nevetséges!

Balázs felállt.

– Most hazamegyünk – mondta halkan, de olyan hangon, ami nem tűrt ellentmondást. – És ne gondold, hogy ez el van intézve. Mindenre választ fogok kapni.

Kristóf szíve zakatolt. Félt. De valami, valami egészen kicsi és törékeny dolog a mellkasában… reménykedni kezdett.

Zita és a bátorság íze

Aznap késő délután, amikor a szürkület ráereszkedett a városra, Kristóf a telefonnal a kezében ült az ágy szélén. Percek óta egyetlen név fölött állt a kijelző: „Zita”.

Végül rányomott a hívás gombra.

– Halló? – Zita hangja olyan volt, mint egy meleg takaró. – Mi történt? Mesélj!

Kristóf vett egy mély levegőt, és elmondott mindent: a vitát a nappaliban, a klinikán történteket, az orvos szavait.

– Szóval… – fejezte be bizonytalanul – lehet, hogy tényleg… direkt… – nem tudta végigmondani.

A telefon túloldalán csönd lett. Aztán Zita halkan, de határozottan szólalt meg:

– Kristóf… most figyelj rám. Nem te vagy a hibás. Nem te tehetsz róla, hogy milyen döntéseket hoznak körülötted. De nagyon bátor vagy, hogy mertél szólni, és hogy elmentél egy másik orvoshoz.

– Apa vitt – tiltakozott. – Én csak… sodródtam.

– Nem – rázta a fejét Zita, bár ezt Kristóf nem látta, csak hallotta a hangjából. – Te mertél beszélni. És mertél segítséget elfogadni. Ez sok felnőttnek sem megy.

A fiú torka elszorult.

– Félek, Zita – suttogta. – Ha igaz, amit mondanak, az azt jelenti, hogy Ágnes… egész idő alatt… Nem értem. Miért akarna ártani nekem? Nem tettem semmit. Csak… léteztem.

Zita sóhajtott.

– Sokszor nem azok bántanak a legjobban, akik gyűlölnek – mondta komoran. – Hanem akik félnek. Lehet, hogy ő valamiből fél. Lehet, hogy pénztől, hatalomtól, attól, hogy te felnősz, és több leszel, mint amennyit ő irányítani tud.

– Én csak járni szeretnék – vallotta be Kristóf. – Futni. Nem gyorsabban másoknál… csak úgy… szabadon.

Egy pillanatnyi csönd után Zita felnevetett, de a nevetés most kedves volt, nem gúnyos.

– Akkor tessék! – mondta. – Először is: meg fogjuk javíttatni a lábad. Másodszor: ha egyszer futhatsz, akkor a pécsi sétatéren úgy fogsz végigszáguldani, hogy még a galambok is tapsolni fognak.

Kristóf akaratlanul is elmosolyodott.

– Te teljesen őrült vagy.

– Tudom – felelte a lány. – De barátod is. Ez sajnos együtt jár.

Valahol odakint kutya ugatott, a távolban villamos csilingelt. Az élet ment tovább. És talán, nagyon mélyen, valami az ő életében is elmozdult.

Repedések a máz alatt

Az elkövetkező napokban a házban feszültség ült. Balázs ügyvéddel beszélt, orvosokat hívott, utánajárt a recepteknek, a kórházi papíroknak. Kristóf érezte, hogy a villa falai mintha suttognának: régi hazugságok verik vissza a hangokat.

Egy este, amikor a fiú a lépcsőn haladt lefelé, meghallotta, hogy az apja és Ágnes a konyhában vitatkoznak. Megállt az ajtófélfa mögött, bár tudta, hogy nem szép hallgatózni. De most úgy érezte, a saját életéről van szó.

– Nem tagadhatod tovább – mondta Balázs. – A klinikán egyértelműen kimondták: a beállítások nem véletlenek. A recept, ami nálad volt, hamis aláírással szerepel a rendszerben. A kórház visszaigazolta.

– Fogalmam sincs, hogy történhetett! – csattant fel Ágnes. – Lehet, hogy a patikában rontották el!

– Egy patika nem talál ki új gyógyszerkombinációt – felelte halkan, de jéghidegen az apa. – Nem vagy hülye, Ágnes. És én sem.

– Neked csak ürügy kell, hogy rám fogj mindent! – csattogtak a nő léptei a konyhakövön. – Mert bűntudatod van! Mert sosem voltál jelen! Mert hagytad, hogy én legyek a „rossz zsaru”, miközben te nagyvonalúan megvetted a legdrágább protézist, és azt hitted, ezzel letudtad az apaságot!

A szavak Balázs arcába vágtak, mint egy pofon. Kristóf is összerezzent, mintha őt találták volna el.

– Lehet – mondta végül Balázs halkan. – Lehet, hogy hibáztam. Sőt, biztos. De egy dolgot sosem tettem volna: szándékosan bántani a fiamat. Ezt nem tudom elmondani rólad.

Pillanatnyi csönd. Aztán egy törés hangja: egy pohár csapódott a mosogatóba vagy a pulthoz.

– Mit akarsz? – sziszegte Ágnes. – Hogy valljam be, hogy egy szörnyeteg vagyok? Hogy alig bírtam látni azt a gyereket, aki a szemeidben mindig fontosabb volt nálam? Hogy minden döntésednél ő volt az első, és én csak… dekoráció?

A hangja elcsuklott. Düh és kétségbeesés keveredett benne.

– Ki kérte tőled, hogy szeresd? – kérdezte Balázs fáradtan. – Én azt kértem, hogy ne bántsd.

Kristóf szíve a torkában dobogott.
„…alig bírtam látni azt a gyereket…”

Most már nem volt kétsége: amit eddig csak suttogó sejtésnek érzett, az most kimondott valósággá vált.

A döntés éjszakája

Aznap éjjel Kristóf alig aludt. Az ágyán feküdt, a mennyezet apró repedéseit számolta, mintha azok közt keresné a választ arra, hogyan lehet tovább élni úgy, hogy akiben megbízott, elárulta.

Hajnali három körül halk kopogás hallatszott az ajtaján.