„Ne húzzatok ki… mindkét lányom a kezemet fogja.” – Egy apa kétségbeesett szavai a vargasi lavina idején
1999 decemberében Venezuela történetének egyik legsúlyosabb természeti katasztrófája rázta meg a világot: a vargasi tragédia. A hegyekből lezúduló iszap, kő és törmelék egész településeket temetett maga alá, több tízezer ember életét követelve. A romok és a sár alól azonban nemcsak testek kerültek elő, hanem olyan szavak is, amelyek örökre beleégtek a túlélők és a mentők emlékezetébe.
Egy férfit a mentőalakulatok próbáltak kimenteni, amikor sírva könyörgött:„Ne húzzatok ki… mindkét lányom a kezemet fogja.”
Az apa görcsösen kapaszkodott két kislányának kezébe, akiket a lavina maga alá temetett. Nem volt hajlandó elengedni őket, inkább együtt akart maradni velük, még a halálban is. A mentők könnyeikkel küszködve figyelték, ahogy a férfi a szeretet és a kétségbeesés között őrlődik, de a természet ereje végül erősebbnek bizonyult.
A két kislány sajnos nem élte túl a katasztrófát. Az apa szavai viszont máig a szeretet határtalanságának és az emberi tragédiák kimondhatatlan súlyának jelképei.
💔 Több mint húsz évvel a vargasi lavina után nemcsak a pusztításra emlékezünk, hanem azokra a kezekre és ölelésekre is, amelyek a legutolsó pillanatig kapaszkodtak egymásba.
