Balázs Péter olyan családba született, ahol a művészet nem választás volt, hanem örökség. Édesanyja, Balázsné Mednyánszky Henriette balettművészként élt a színpad fegyelmezett világában, édesapja, Balázs János színész és rendező volt, aki a történetek erejét adta tovább neki, míg nagynénje és keresztanyja, Mednyánszky Ági színművésznőként a hivatás élő példája lett számára. Nem csoda, hogy Balázs Péter végül maga is ezt az utat választotta – vagy talán inkább ez az út választotta őt.
Fiatalon ismerte meg Botár Csillat, és kapcsolatuk lassan, de biztosan nőtt fel velük együtt. 1967-ben házasodtak össze, és megszülettek gyermekeik, Bianka és Bence. Az életük kívülről talán egyszerűnek tűnhetett, de belül tele volt olyan csendes küzdelmekkel, amelyeket csak azok értenek igazán, akik hosszú éveken át maradnak egymás mellett.
Csilla nem a színház világából jött, mégis meg kellett tanulnia együtt élni vele. Vallásos neveltetése miatt a hűség számára alap volt, de ez nem jelentette azt, hogy ne lettek volna nehéz pillanatok. Hosszú idő kellett, mire elfogadta férje életformáját – az estéket, amikor nem volt otthon, a színpadi szerelmek illúzióját, amely kívülről nézve olykor fájdalmas lehetett. De megtanulta, hogy mi az, amit el kell engedni, és mi az, amit meg kell tartani.
Ő maga mondta: az ember néha eltávolodik a másiktól, majd visszatalál hozzá. És talán a legfontosabb az, hogy ezeket az időket túléljék együtt.
A legnagyobb próbatétel mégis akkor érte őket, amikor házat építettek. A döntések, a különböző elképzelések, a mindennapi feszültségek szinte szétfeszítették a kapcsolatukat. És amikor már így is elég nehéz volt, még becsapták őket: elvesztették a pénzüket, bizonytalan körülmények között éltek, félkész otthonban, ötvenévesen. Az ilyen helyzetek sok kapcsolatot végleg megtörnek.
HirdetésŐket azonban nem.
A közös baj nem eltávolította, hanem közelebb hozta őket egymáshoz. A düh, a csalódás és a kilátástalanság közepette egymásba kapaszkodtak, és kimondták: nem adják fel. Ez már nem a fiatal szerelem volt, hanem valami sokkal mélyebb – egy döntés, hogy együtt maradnak akkor is, amikor minden ok meglenne arra, hogy külön utakra lépjenek.
Közben Balázs Péter a pályáján is jelen volt. A Bujtor István nevéhez kötődő filmekben, mint a A Pogány Madonna és az Az elvarázsolt dollár, olyan karaktereket formált meg, amelyek egyszerre voltak szórakoztatóak és emberiek. A Szeleburdi vakáció Belvizijeként pedig egy olyan figurát adott a nézőknek, akiben ott volt az élet kissé kaotikus, mégis szerethető oldala.
Színészként sokféle szerepet játszott, de talán a legnagyobb alakítása mégis az volt, amit az életben vitt végig: egy kapcsolat, amely nem volt hibátlan, de kitartó volt, nem volt mindig könnyű, de igaz volt.
És most, hogy pár hónapja elveszítettük őt, ez a történet még csendesebbé válik. Ennyi év után az özvegyének már nem a közös mindennapokkal, hanem a hiánnyal kell megküzdenie. Ötvenhét év együtt – ez nemcsak hosszú idő, hanem egy egész élet. Ritka, szinte felfoghatatlanul ritka, hogy két ember ennyi ideig kitartson egymás mellett. És talán éppen ezért marad utána valami nagyon mély: nemcsak az emlékek, hanem annak a bizonyossága is, hogy volt egy szeretet, amely valóban végigkísért egy teljes életet.
