Nőként és anyaként is olyan szinten megalázott Doktor Úr, amiről muszáj, hogy mindenki tudjon! Ez a Nyílt levelem önnek, aki minden lehetséges módon belém taposott!” Segítsetek, hogy eljusson hozzá! Terjesszétek!
“Nőként és anyaként is olyan szinten megalázott Doktor Úr, amiről muszáj, hogy mindenki tudjon! Ez a Nyílt levelem önnek, aki minden lehetséges módon belém taposott!” Segítsetek, hogy eljusson hozzá! Terjesszétek!
“Tudom, hogy soha, de soha nem szeretnék olyan lenni, mint te, aki így bántál velem. Velem, aki segítségért fordult hozzád, és bízott benned. Velem, aki alig aludt éjszaka, mert olyan fájdalmai voltak, és csak hajnalban pihent néhány órát, mielőtt találkoztunk. Velem, aki így a nyári szünet vége felé két gyerekkel a tarisznyájában nem teheti meg, hogy reggel fél 7-re odaálljon a rendelő előtt kígyózó sorba annak a néhány sorszámnak az egyikéért, amivel az időpontosak mellett részesülhetek a kegyben, hogy szóba állj velem”
Sok éve fizetem a tb-t, de szerencsére ritkán látok fehér köpenyes dokikat, azt hittem, hogy ez manapság is úgy működik, ha az embernek fáj valamije, elmegy az orvoshoz, és segítséget kap. Nagyot csalódtam. Már az információs pultnál rájöttem, hogy valami nincs rendben:
Hirdetés“..a pult mögött ülő lány azt felelte, ők nem adhatnak sorszámot, csak ha az orvos megengedi. Közölte, menjek fel a rendelőbe, várjam meg, amíg valaki kijön vagy bemegy, mondjam el a problémámat, és ha fogadnak, ők majd lent felvesznek a rendszerbe. Még nyomatékosan utánam is szólt, hogy nehogy kopogjak, azt nagyon nem szeretik, csak várjak a megfelelő alkalomra. Így tettem hát.”
Meglepett, hogy a nőgyógyász rendelője előtt nem ült senki, üresek voltak a székek. Már közel egy órája várakoztam ott, de még mindig semmi. A rendelő ajtaja nem nyílt ki. A fájdalmaim csak nőttek közben. Mikor végre szólítottak:
“Amikor beléptem, te ott ültél az asszisztensed mellett. Nem köszöntetek vissza, holott hangosan kívántam jó napot. A rövid csend után elkezdtem mondani, hogy miért jöttem, hogy nagyon fáj a petefészkem, és hogy szeretném, ha megnéznéd.. nem vártad meg, hogy befejezzem, a szavamba vágtál és fölényesen azt kérdezted: „Mióta fáj, 10 óra óta?” Azt hittem, nem hallok jól. “ Ez a valóság? Komolyan? „Tudod, olyan érzés ez, mint amikor nem akarod elhinni, hogy ami történik, az tényleg a valóság. Akartam is mondani, hogy nem, már éjjel nagyon görcsölt, és alig vártam hogy ide jöhessek, de te csak folytattad a mindenható stílusodban az alázásomat. Sugárzott a szavaidból az gúny és a megvetés.
