Reggel vizitelt a nagyképű orvos, amikor odaszólt a haldokló idős férfihez: Talán adjunktus úr ha kérhetném - A bácsi döbbenetes válaszát egy életre megjegyezte...Osszátok igaz szavait! (2. oldal)

Hallom, mi történt reggel. Szeretném, ha megjegyeznél valamit, mert azt is hallottam nagyon kikészültél a történettől. Hallgatok. Ez nálam elég ritkán fordul elő, általában akkor, ha tehetetlennek érzem magam. Nem te hibáztál – mondja. Tudom, meg se szólaltam, de akkor is… Na kislány – 29 éves voltam – hozzá képest tényleg kislány -, jól jegyezd meg, amit egy öregember tanácsol. A beteg legyen akár híres ember, akár az atyaúristen, bárhol vezető főnők, többszörös milliomos vagy szimpla hétköznapi beteg, az ágyban fekszik a félelmeivel és fájdalmaival pizsamában, vagy olykor anélkül, és kiszolgáltatott. Gyakran felkelni sem képes. Ha lekezeled, ha fölényeskedsz, ha feleslegesen okozol testi vagy lelki fájdalmat lehet, hogy van egy doktori végzettséged, de nem vagy orvos a szó igazi értelmében. Emberszámba kell venni minden beteget és megadni a tisztelet ha már ők is elvárják ugyanezt, és nem lenézően beszélni velük! Remélem eljut pár orvoshoz is ez a történet!Az alábbi gombok segítségével oszthatod meg a cikket, ha fontosnak találod a mondanivalóját!VIA