Köznyelvünkben elterjedt kifejezés a kopjafa, melyet ma már legtöbbször a díszesen faragott sírfa alakú emlékoszlopokra alkalmaznak. A néprajzi irodalomban a fejfa elnevezés valamivel gyakoribb, de megemlítik a gombosfát is mint regionális névváltozatot. Alább a képre kattintva számos "kopjafa" fényképét láthatja!
Általában megemlékezésül vagy kegyeleti emlékként szolgálhat, esetleg kerti plasztikaként. Gyakran egy ember magasságával bír, kiforrott harmónia és formavilág jellemzi.
Műkedvelő népművészek faragják, többnyire önkényesen megállapított szabályok szerint. Motívumkincse a protestáns gombosfák formavilágát idézi. A magyar népművészet romantikus megközelítése vezetett a kialakulásához. A kopjafaállítás régi székely szokásra vezethető vissza. Temetéskor a koporsót két kopjafának nevezett rúdon vitték ki a temetőbe, s ezeket a sírhalom két végébe tűzték. Habár eredeti funkcióját elvesztette, ma is látni ilyent háromszéki református temetőkben.
Híres temető a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei szatmárcsekei: a református sírkertben közel hatszáz embermagasságú, stilizált emberfejet, illetve csónakban fekvő embert szimbolizáló kopjafa található. Az úgynevezett “csónakos” fejfák eredetére máig nincs egyértelmű magyarázat: egyes vélemények szerint ezek az ősi ugor csónakos temetkezési szokást jelképezik, egy másik megközelítés szerint azért temetkeztek így, mert a falut körülvevő Tisza áradásakor a halottakat csak csónakban vihették ki a temetőbe.
Általában a kopjafákon a tulipánvégződés női jelentéssel bír. Ha a tulipánt nem végződésként használjuk, lánygyerekre utal. Az összes többi végződés férfijelentésű. A vallásszimbólumok: kereszt, szomorúfűz, Luther-rózsa stb. a név alá vagy a hátsó felületre kerülnek. Szokták egyedül, de család esetén párosával alkalmazni a kopjafákat.
