Hetek óta látok egy szimpatikus, tiszta hajléktalan férfit, aki az Autóbusz-állomással szembeni buszmegállóban üldögél és olvas. A férfi csendes, tiszta, nem kéreget, a kis hátizsákjára nagyon vigyáz, nem teszi le a földre sem. Hajléktalan szállásra jár be mosakodni és ruháért, nagyjából az étkezése is meg van oldva.Ma korábban érkeztem, volt időm odamenni hozzá, nagyon kedves ember! Nagy István, vagy Kovács István, rettenetes a névmemóriám, ha legközelebb beszélek vele pontosítom. A szeme mosolyog, még nem halt ki a remény! Elmondta, hogy egészsége jól van, nem szeret csavarogni, ezért üldögél és olvasgat. A mindene a szépirodalom, a krimi és a keresztrejtvény. Aki szeretne neki könyvet, esetleg pár forintot adni a buszmegállóban szoktam reggel és hazafelé délután négy körül látni. Nagyon hálás lennék érte, ha minél többen adnátok neki apróságot, akár egy mosolyt neki és a többi békés, csak túlélni akaró hajléktalan embernek! Köszönöm!
Ne feledjétek, veletek és szeretteitekkel is történhet még bármi, amikor más segítségre szorultok. A szeretet és a törődés érjen körbe! (Életemben először szeretnék megosztást kérni.)
