A legújabb technológiákkal egyre könnyebb felidézni egy nem létező tér hangzásvilágát. Ez segíthet a leégett Notre-Dame eredeti akusztikájának helyreállításában is.
Hangtérrégészetnek lehetne nevezni azt a tudományos irányzatot, amelynek keretében lyoni szakemberek Mylene Pardoen zenetörténész vezetésével rekonstruálták a XVIII. századi Párizs néhány utcájának akusztikai környezetét. A munka során nem csupán azt vették figyelembe, milyen zajok keletkezhettek akkoriban, hanem azt is, hogy ezek a hanghullámok miként verődtek vissza (vagy nyelődtek el) a korabeli helyszíneken, az akkori burkolatokon.
A Pardeon vezette "hangtérrégészeket" is bevonják abba a munkába, amelynek célja, hogy a párizsi Notre-Dame helyreállítása során sikerüljön rekonstruálni a katedrális eredeti akusztikáját. Azt ugyanis jelentősen megváltoztathatja akár a belső tér részleteinek átrendezése, akár az újjáépítéshez használt anyagok tulajdonságai.
A hangtér rekonstruálásához kapóra jön, hogy a katedrálisról épp két éve készült el egy virtuális modell, ami a lehető legtökéletesebben próbálta feltérképezni a különleges tér akusztikai jellemzőit. A számítások alapját egy hangfelvétel képezte. Ezen, a Notre-Dame építésének 850. évfordulóján, a párizsi konzervatórium művészei adták elő Jules Massenet 1880-ban komponált oratóriumát, a La Vierge-et (A szűz). Ezt az előadást úgy rögzítették, hogy minden szólistának és hangszercsoportnak külön felvételi sáv jutott, és a hangokat speciális többirányú, illetve műfejekbe épített mikrofonokkal vették fel, a templom több pontjáról.
