Sajnos tény, hogy a szopós csecsemők rosszabb alvók. De ne ijedjünk meg, mert ezzel szemben szerencsére a szopós gyerekeket kevésbé fenyegeti a bölcsőhalál! A háttérben az ok közös: az anyatej, a szoptatás révén az idegrendszer ingerküszöbe alacsonyabb lesz, az ébresztő folyamatok erősebbek lesznek, és sokkal kisebb a valószínűsége annak, hogy a gyerek elfelejt levegőt venni es megfullad. Persze szoptatós anyaként is szeretnénk éjszaka – ha szűken is – eleget aludni. A babákra viszont az jellemző, hogy szinte minden diszkomfort érzésüket elmulasztja a szopás gyönyörűsége. Így nem véletlen, hogy nagyon sok olyan anyukával találkozom, akinek még a jó pár hónapos – sőt! akár jó pár éves!!! – babája is 3-4-szer felébred éjszaka szopni. Én ennek nem látom értelmet, az anyákat ez teljesen kimeríti, inkább áldozattá válnak így, mint erős, magabiztos anyává. Nekem 7 gyerekem van, mindegyik viszonylag sokáig szopott, összesen több mint 10 évet biztosan szoptattam. Nem hiszem, hogy egészséges újszülöttet éjszaka is 3 óránként kellene szoptatni. Törekedjünk arra, hogy éjjel két szoptatás között egyre több idő teljen el.
Ilyenkor 2 dologra van nagy szükség:
1.az apukák segítségére: remélhetőleg az első 2 hétben otthon vannak es óriási szerepük lehet a mielőbbi éjszakai nyugalom kialakításában.
2. klasszikus mély-kocsi: szerintem az első 3 hónapban a leghasznosabb eszköz a klasszikus mély-kocsi, amiben a gyermek hasonló ringatózást él át, mint amit az anyaméhben (olyan ez, mintha a 4. trimeszter lenne). Ebben érdemes altatni a gyereket. A mozgó, ringatózó babakocsiban könnyű elaltatni őket, és ha látjuk, hogy ébredezik, de úgy gondoljuk,hogy még nem aludt eleget, kis ringatással vissza tudjuk altatni. Így segíthetjük abban, hogy mielőbb megtanuljon hosszabbakat aludni.
Sok édesanya számára nagy kérdés: cumi vagy ujjszopás? Melyik milyen előnnyel és hátránnyal jár?
Sajnos meg kell mondjam őszintén, hogy a baba és gyerek korú klienseim között alig akadt ujjszopó. Ez nem is csoda, hiszen az ujjszopó gyereknek a saját nyugalma a saját kezében van, ráadásul ez nemcsak az alvására, hanem a személyiségfejlődésére is komoly kihatással van, hisz megtanulják a saját nyugalmukat kontrollálni., a belső lelki egyensúlyukat megtartani Más kérdés, hogy mi erről a logopédusok és a fogorvosok véleménye, akik saját bevallásuk szerint nagyon sok munkát köszönhetnek az ujjszopós gyerekeknek. Nekem az ujjszopós gyerekeim közül 2 valóban pösze volt és kb.2 hónapig járt logopédushoz heti 1 órára és tökéletesen korrigálódott a hangképzésük. Mi tehát nagyon örültünk annak, hogy a legtöbb gyerekünk szopta az ujját és nyugodt, kontrollált személyiség lett.
Nagyobb gyermekeknél is előfordulhat alvási probléma, pl. az éjszakai felriadás. Ennek mi állhat a hátterében?
HirdetésÁltalános tapasztalatom, hogy a gyerek inger túlterheltsége jelentős forrása lehet a rossz alvásnak. Ha tekintetbe vesszük, hogy az alvás és a figyelem ugyanaz az életműködés – az alvás az éjszakás, a figyelem a nappalos műszak – könnyen érthetővé válik, hogy egy gyerek, akinek túl sok ingert, információt, érzést, élményt kellett feldolgoznia napközben, annyira kimerült, hogy már az alvásban sem tud jól teljesíteni. Talán abszurdnak tűnik az alvást, mint teljesítményt felfogni, de a szervezet részéről minden életfolyamat működtetése egy teljesítmény, és a jó teljesítménynek megvannak a feltételei. A jó alvásnak a napközbeni optimális ingerterhelés az egyik legfontosabb feltétele. Ráadásul vannak olyan gyerekek, akik erre extrém mód érzékenyek, nekik úgy nevezett nyitott idegrendszerük van, különösebb szűrés nélkül szinte magukra szabadítják a külvilág ingereit. Ők azok, akik nehezen alszanak el, de könnyen felébrednek. A serkentő folyamatok erősebbek, mint a gátlók. Kíváncsiak, szívesen nézik a TV-t, látszólag megnyugszanak tőle, de igazából annyi inger zúdult rájuk, hogy képtelen az idegrendszer megbirkózni vele, kimerültek lesznek, ettől az ingerküszöbük csökken, zaklatottá és nyűgössé válnak, nehéz őket elaltatni és mindenre felébrednek. Az ő esetükben a legfontosabb megtalálni az optimális inger mennyiséget: hosszú esti lecsendesedési idő, kevés játék legyen elől egyszerre, TV, tablet, csörgő-zörgő-villogó játékok kizárva. Mesekönyv, homokozás, hinta, séta a természetben, kutya, macska – ezek jó ingerek nekik.
Mit tapasztalhat saját magán az az édesanya, aki hónapok, esetleg évek óta nem aludta ki magát? Mit lehet tenni, ha már testi és/vagy lelki változásokat tapasztal önmagán egy anya?
Nagyon sok olyan anyuka kliensem van, akik évek óta éjszakánként többször felkelnek a gyermekükhöz és ebben teljesen tönkrementek. Ingerlékennyé váltak, alulhangoltá, elégedetlenné magukkal, a gyermekükkel,a sorsukkal és lehet, hogy még a házasságukkal is, miközben görcsösen igyekeznek megfelelni a jó anya ideáljának, aki mindent önfeláldozó módon megtesz a gyermekéért. Szerintem egy gyereknek erős, kiegyensúlyozott, magabiztos anya kell, nem önfeláldozó. Nekünk anyáknak valóban erősnek és kiegyensúlyozottnak kell lennünk ahhoz,ha biztonságot akarunk nyújtani a gyerekünknek. Egy gyereknek sokkal kisebb trauma, ha esetleg – már nincs más megoldás – és tényleg sírni kell hagyni egy kicsit ahhoz, hogy aludjon, mint ha az édesanyja teljesen leamortizálódik ebben az akár évekig is eltartó kilátástalan éjszakai küzdelemben.
Természetesen minél gyorsabban érdemes keresni a megoldás lehetőségeit, ebben egy alvásterapeuta sokat segíthet!
Köszönöm az interjút Dr. Hermánné Fogarassy Évának (elérhetősége: alvas.eu)
