A család és a barátok valóban mellettük álltak. A pici gondozásába és felügyeletébe besegítettek a szülők, a testvérek és a barátok. Anna és Áron is egyéni tanrendet kért az egyetemen, hogy minél többet a kicsivel lehessenek. Az ifjú édesanya azt meséli, hogy amikor otthon volt Lilivel, jobb lett az átlaga az egyetemen, mint előtte. Ő egyébként jogásznak készül. Lili augusztustól bölcsibe jár, így Anna most már be tud járni az előadásokra is. Áron pedig mesterképzésre a Miskolci Egyetemre jelentkezett, hogy közelebb legyen a családjához.
– Most, hogy anya vagyok, úgy gondolom, semmiféle karrier nem vetekedhet az anyasággal. Látni a kislányom kedves mosolyát, érezni az ölelését, hallani az első mondatait óriási örömmel és büszkeséggel tölt el. Este úgy alszik el, hogy játszik a hajammal. Ezeket semmivel nem lehet pótolni – vall az anyaságról Anna. Megjegyzi: Lilinek köszönhetik a kis családjukat.
Most érti csak
Áront Budapesten értük el telefonon, épp a szakdolgozatát köttette be, de aztán volt egy kis ideje beszélgetni.
Hirdetés– Az nem volt kérdés, hogy valamikor akarok-e gyereket, hiszen pedagóguscsaládban nőttem fel, de amikor megtudtam, hogy Anna terhes, bevallom őszintén, megijedtem. Elég vagyok-e ehhez a nagy felelősséggel járó feladathoz? Felkészültem-e erre? Gyötörtek a kérdések. Eleinte csalódottságot is éreztem: a baba keresztülhúzta a terveimet. Most is sokat utazom, és úgy terveztem, hogy diploma után egy évet eltöltök Németországban, egyet Ausztriában és így tovább. De amikor megszületett Lili, egyetlen érzés volt bennem: a megkönnyebbülés, hogy minden rendben van, nincs semmi bajuk. És aztán az első fürdetés, az első etetés, az első pelenkázás és öltöztetés, egyre inkább azt éreztem, hogy apa vagyok. Akkoriban értettem meg azt is, hogy az édesanyám miért dorgált annyit, amikor nem hívom vagy nem írok neki sms-t, hogy mi van velem. Mert amikor Pesten vagyok, én is folyton csak azt akarom tudni, hogy jól van-e Anna és a kislányunk.
Elárulja: azon is szokott gondolkodni, hogy Lili születése körül annyi véletlen van, hogy az ő érkezésének talán valamilyen fontos célja van.
– Lili rengeteg örömet ad számunkra, úgy gondolom, hogy annál nagyobb kiteljesedése nincs az emberi létnek, hogy gyermekünk születik. Minden reggel puszival és öleléssel kezdődik – fogalmaz az ifjú édesapa.
